Megérdemeltem, hogy megütött?

Senkinek nem kéne megütnie senkit, ugyanakkor nőként mondom, hogy ha a másik falhoz bssza a telefonomat, akkor biztos, hogy lendül a kezem.

Egyik oldalról nézve ott kéne hagynod... Másik oldalról nézve meg a barátodnak keresnie kéne egy normális csajt és nem egy ilyen elmebeteg pcsát.

Szerintem nem azt érdemelted meg, hogy megüssön, hanem azt, hogy vállald a következményeket a saját tettedért, azért, hogy - feltételezem - tönkretettél egy nyilván nem filléres telefont, vagyis vagy vállald a javíttatási költséget, vagy vegyél egy ugyanolyat a keresetedből, spórolt pénzedből, vagy ha ilyen nincs, akkor diákmunkából.

Te sem tudtál uralkodni az indulataidon, és ő sem, csak az agresszió más formáját választottátok a normális kommunikáció és konfliktusmegoldás - vagy ha arra nem nyitott mindkét fél, a szakítás - helyett.

Te kezdted, csak nem számítottál arra, hogy neki is eldurran az agya, és olyat tesz, amit nem feltételeztél róla (és nagyon könnyen lehet, hogy ő sem magáról). Az is érthető, hogy te úgy gondolod, hogy az a pofon a testi-lelki fájdalmával nagyobb bántás és eltúlzott reakció még a pillant hevében is (én is így gondolom), de ha őt kérdeznéd, könnyen lehet, hogy szívesebben kapott volna pár pofont, mint hogy több tíz ezer forintos kár érje.

Az érthető, hogy zavar, hogy a párod folyton a telefonján lóg, és úgy érzed, téged emiatt elhanyagol, de ésszel nyilván te is belátod, hogy az ilyen viselkedéssel nem közelebb kerültök egymástól, hanem távolabb.

Nyilván nehéz bármi jót látni abban, ami történt, de esetleg megpróbálhatod úgy felfogni, mint egy nagyon komoly figyelmeztető jel mindkettőtök számára, és a két hónap állóvíz után egy lehetséges fordulópont a kapcsolatotokban olyan értelemben, hogy kikényszeríthet belőletek egy olyan döntést, hogy együtt vagy külön, és ha mindketten úgy gondoljátok, hogy a történtek után és ellenére is együtt, akkor azt a felismerést is, hogy változtatnotok kell, tenni ezért a kapcsolatért.

Szépen "összeilletek".

Amikor a feleségem csinált hasonlót, akkor én is földhöz vágtam valamit, és adtam még a kezébe, hogy zúzzál csak, úgysem veszek neked másikat. De lehet, hogy én csak azért nem akadtam ki, mert van pénzem.? Vagy azért, mert a tárgyakat tárgyként, az embereket, emberként kezelem? Mindegy.

Több példából, közvetlen barátoktól hallott történetek alapján arra gondolok, hogy nagyon sok ilyen nő van. Hisztiznek, dobálóznak, pofozkodnak, és fel vannak háborodva, ha visszakapják. Egyszerűen, apa elkényeztetett kicsi lányai, akiknek mindent szabad, és őket nem büntetheti meg senki. És az én lányom sem lesz különb. :-(

Igen, túlreagáltad, és megérdemelted a pofont, miközben "jogos" a kiakadásod, és egyáltalán nem szabadott volna megütnie, főleg nem ekkora erővel.

A ti "kapcsolatotok" több sebből is vérzik. Fiatal vagy, ezért azt hiszed tied a világ, és heveskedsz, nem tudsz még uralkodni magadon. A "párod" meg visszamaradott a fejlődésben, hogy nem tud Ő sem uralkodni magán. Ha nem azt néznéd, hogy "kigyúrt, BMW-s" pasid legyed, akivel lehet dicsekedni, akkor szóba sem álltál volna vele. Ezek a férfiak (tisztelet a kivételnek), főleg amíg aktívan kondiznak, csak magukat szeretik, és alkalmatlanok egy komoly párkapcsolatra. Az ő korában nekem már gyerekem is volt, nem csak feleségem. Arról nem is beszélve, hogy nem 10 évvel fiatalabb lányokkal ismerkedtem. Csak azért van veled, mert a korabeli nők, már érettek, családot akarnak, és szóba sem állnak vele. Te meg csak azért vagy vele, mert "aranyásó" vagy. Nincs semmi fontos köztetek.

Tanulj meg uralkodni magadon, és ne csak mástól várd el. Keress egy korban is hozzád illő fiút, aki alig várja, hogy törődhessen veled, és ne azok között válogass, akiknek izom van az agyuk helyén.

De miért tűröd? Ki kényszerít rá?

Addig, amíg a te hozzáállásod nem változik, az övé sem fog és fordítva. A változás mindig belőled indul el, olyan nincs, hogy csak úgy magától majd minden rendbe jön.

"Mellesleg : a telefonjának semmi baja nem lett."

Ez jó hír, örülhettek mind a ketten annak, hogy ilyen mázlitok van, de azt szerintem te is érzed, hogy a kapcsolatotok szempontjából a lényegen nem változtat, és a mostani helyzetetekben sem egy ütésálló, törhetetlen telefon a megoldás kulcsa.

Te abban a tudatban vágtad falhoz, hogy jó eséllyel tönkremegy, illetve el is törik, ő pedig abban a tudatban vágott pofon akkora erővel, hogy "a szó szoros értelmében a fal adta a másikat", hogy biztosan fájdalmat okoz, rosszabb esetben akár sérülést, ha netalán szerencsétlen módon esel lendületből fejjel neki a falnak.

Az utóbbi az ő felelőssége, de amikor úgy érezted, hogy a telefon fontosabb, az együtt töltött idő rovására megy a barátod szokása, vagy netalán már-már pszichés függősége, és ezt régóta hiába próbálod vele normális hangnemben megbeszélni, választhattad volna az is, hogy elkezdesz öltözni, és egy köszönés után távozol a lakásából.

"egy napra élnéd át, azt amit én két hónapja tűrök, eszedbe nem jutna elmebeteg pcsázni."

Tévedsz, ha azt hiszed nem létezik ennél nagyobb probléma. ÉS 2 hónap?! Ne röhögtess már..

3 évig együtt éltem az exemmel, aki az utolsó fél évben már szinte csak aludni járt haza, a szexhez folyton fáradt volt, majd mikor kicsit javulni látszott a helyzet, akkor egy közös lakásnézés után 3 nappal szakított, mondván már nem szeret. Meglepő nem volt végülis, hiszen számíthattam volna rá, de kellőképpen el tudta fedni a problémákat átmenetileg.

Ti együtt se éltek és azt hiszed a 2 hónapos problémád a világ vége. Ideje lenne felnőni. Szóval a mondandódra reagálva..tojtak már a fejemre hosszú időn keresztül, de nem az volt a megoldásom, hogy a telefonját/számítógépét/tv-jét a falhoz bsztam. És igen, továbbra is azt állítom, hogy egy hisztis pcsa vagy, akinek nem való a kapcsolat egy nála majd 10 évvel idősebb pasival, mert a kapcsolatban abszolút kölyök vagy. Függetlenül attól, hogy a barátod sem csinálta jól azzal, hogy ennyire messzire vitte a telefonja.