Mit tegyek, ha szeretem a barátnőket, de nem tudom megteremteni azt az életszínvonalat, amin ő él?

Nagyon szeretem a barátnőmet. Mindketten egyetemisták vagyunk. Én otthon élek a szüleimmel, ő pedig albérletben, amit a szülei fizetnek.(annak aki ismeri, a Fontana ház a Corvin Plázánál. Sokan megbámulják, kibeszélik a családja anyagi helyzete miatt, pedig nem egy üresfejű csitri. Gyógyszerésznek tanul az egyetemen, az egyik legjobb tanuló. Általánosban és gimnáziumban is mindig kitűnő volt. Az egyetemre egyből felvették államira. Nagyon jól főz és sokat sportol. Külsőre és belsőre is pont a gyengém: hosszú barna haj, barna szem, vékony, kedves, nem beképzelt. De nehogymár ilyen egyszerű legyen. Ott tátog köztünk az a hatalmas szakadék. Mi se állunk olyan vészesen rosszul, egy nyaralás pl. belefér, ha új cipő kell tudunk venni stb. de ők teljesen mások, más a gondolkodásmódjuk is. Pl.: a lakás amit a barátnőmnek bérelnek, azért kell, mert ők Budapesten belül fent laknak a budai hegyekben, és onnan kényelmetlen lenne bejárni, és amíg nem találnak neki egy megfelelő saját lakást, "addig jó lesz ez is." A lakás nagyon fullextrás. Az elektronikai kütyüi is a legjobbak mindenből. Mobil, tablet, laptop, hatalmas lcd tv, xbox, robotporszívó. A minap főztem neki, semmi extra bolognai porból, tészta, sajt, jóízűen ette, dicsérte, megköszönte. Másnap ő főzött lazacot, zöldségekkel, mártással, hozzá bor. Hát mit ne mondjak, annak az egy fogásnak az árából én napokig eszem. Sose ismertem ilyen színvonalon élő embert. De nem finnyás, nyitott, kíváncsi, elfogadó. Ha nálam alszik, ugyanolyan kedvesen fogadja el és issza meg reggel a mi kotyogós kávénkat, mint otthon a saját méregdrága kávéját a drága kávéfőzőből. Nyilván azelőtt, hogy megismertem bennem is bennem volt az előítélet, hogy beképzeltek stb. A szüleimmel kedves, tisztelettudó, segítőkész, felajánlotta, hogy segít mosogatni ebéd után, teljesen másképp kommunikál, mint az én barátaim ismerőseim, sokkal nyitottabb, tájékozottabb, az ő szülei is nagyon kedvesek. Meghívtak magukhoz vasárnapi ebédre, egy Bazilika méretű családi házat képzeljetek el. Apja odajött "gyere fiam, a steak a férfiak dolga" és sütöttük együtt, anyja egy igazi díva, nagyon fiatalos, csinos, elegáns stb. A házban a családi fotók: kubai tengerparton táncol, afrikai benszülötekkel főz, New Yorkban hot-dogot eszik, Ausztráliában búvárkodik stb. bejárták az egész világot. Néha úgy érzem sose leszek elég jó neki, mert ő máshogy nevelkedett, néha úgy, hogy igenis megérdemlem, hogy ilyen barátnőm legyen. Szeretőm őt, a személyiségét, a lényét, gyönyörű kívülről, belülről. Mit gondoltok?