A nők miért hiszik azt, hogy nekik minden körülmény náluk kell elhelyezni a gyereket? Még akkor is, ha nem tudják megteremteni a kellő körülményeket, még maguknak sem.

Az első mondat elég fura.

De: nem minden körülmények között. Csak egy átlag családban anyuka van jobban képben a gyerek dolgaival. Ennek egyrészt biológiai okai vannak, később pedig a gyed/gyes rendszer következménye. Ő van otthon 2-3 évet, ő ismeri a gyerekorvost, a védőnőt, a bölcsis gondozót, az óvónőt. A családok nagy részében ő jár szülői értekezletre, ő megy táppénzre. A férjem nagyon jó apa, de mivel 3x annyit keres mint én, így inkább az én munkahelyem kockáztatjuk a gyerekek miatti szabadnapokkal. Így én tudom már szinte azonnal hogy miért nyűgösek, hogy van-e bajuk vagy rájátszanak, milyen gyógyszer kell nekik, milyen módszerrel tudom beadni a legkevesebb hisztivel, mit szeretnek enni/inni ha betegek. Nem azért, mert én vagyok a jobb szülő, hanem a munkahelyi-társadalmi helyzet miatt.

A gyerektartás: a bíróságon lehet kérni, hogy apuka a gyerektartás egy részét (de semmiképp sem az egészet) ne kp-ban adja, hanem természetben. Így tuti, hogy a gyerekre megy.

Talán mert általában apuci lép le, hagyja ott a terhes, kisgyerekes nőt, stb. Ilyenek után miért kellene neki adni? Amúgy meg félig értelmetlenek a mondataid, kérdező, de igyekeztem hasonló színvonalú választ adni erre a debil kérdésre...

És egyébként az első válaszoló már mindent leírt értelmesen.

Tudtátok, hogy az esetek túlnyomó többségében azért kerülnek az anyukához a gyerekek, mert senkiben - se az anyában, se az apában - fel sem merül a lehetősége, hogy nem így kéne lennie? A legtöbb esetben egyáltalán nincs gyermekelhelyezési per, mert ebben megállapodnak a legelején. Ahol mégis perre kerül a sor, ott 40 százalékban az apának ítélik a gyerekeket, ami nem nevezhető kevésnek.

Elnézést, forrást nem tudok adni, engem eléggé megdöbbentett, amikor ezt olvastam, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a környezetemben sem sok olyan férfit ismerek, aki különösebben küzdött volna azért, hogy a gyerekek nála maradjanak.

Mert nagyon ritka, amikor a férfi tényleg küzd is a gyerekéért és ő akarja nevelni.

Sajnos azt látom, hogy amikor a nő megszüli a közösen tervezett babát, otthon van vele, éjszakázik, 24 órás ügyeletben van, apuka meg hazamegy, és mondván fáradt, nem foglalkozik a gyerekkel. A nő is ugyanúgy fáradt, de az nem meló ugyebár...

Aztán amikor visszamegy dolgozni, ha beteg a gyerek, akkor a nő marad otthon kockáztatva a karrerjét, munkahelyét, a nő vasalja az ünneplő blúzt, a nő tartja észben, hogy csoportpénzt kell fizetni, a nő figyel arra, hogy a gyerek elkészítse a növénygyűjteményt, a nők járnak a szülőire...

van persze néhány apuka, aki ugyanúgy részt vesz a gyerek életében mint az anya, de sajnos ők a kisebbség. A legtöbben már a házasság és az együttélés alatt is úgy vannak, hogy tolom haza a pénzt, nyugtot és pihenést akarok, az asszony a munka után nevelje a gyerekeket, lássa el őket, mert azért mégis ő az anya...

Válás után az ilyen férfi mégis mit akarna a gyereken???? Ha amíg együtt éltek nem kelt fel hozzá éjszaka, akkor majd válás után egedül helyt fog állni???