Mit tegyek, ha szeretem a barátnőket, de nem tudom megteremteni azt az életszínvonalat, amin ő él?

10-Es se hallott még a családi vagyon generációról generecióra való átszállásáról csak tudatos érték és tanulásközpontú nevelés kérdése.

Kérdező, ne parázz. Itt tényleg te generálod a problémát. Gondolom, nem azért tanulsz, hogy életed végéig otthon lakj és porból csinálj bolognait. Az egyetem alatt én is otthon laktam majd végzés után dolgozni kezdtem. Képzelheted pályakezdőként szakvizsga gyakorlati idejét töltve nem fizettek halálra. Először 2barátnőmmel albérlet, majd párommal albérlet. Aztán egy évre rá saját tulajdonú szép lakás, kocsi stb

Minderre nem kellett 2 évnél többet várni és a karrier is jól halad. Én és a párom mindezt szülői segítség nélkül hoztuk össze. Ezzel azt akarom mondani, hogy rajtad áll hova jutsz. Ha van segíség még gyorsabb ez a folyamat. Ezt ne rossznak fogd fel. Plusz te ismelred a barátnőd. Beszélgessetek a jövőről, hogy ő hogyan képzeli el. Leírásod alapján értelmes lány , biztos bekalkulálta a te anyagi/családi háttered is.

Szerintem hosszútávon sem származik ebből semmi jó.Persze amig dúl a love nincs gond.De aztán egyrészről a csaj meg fogja unni,hogy minden luxust neki kell fizetni,másrészről lehet téged is zavarni fog.

Nálunk kicsit más volt a helyzet,de talán valamennyire tanulságos.Megismerkedtem egy nálam 8 évvel idősebb sráccal,ő már dolgozott,én még egyetemista voltam.Neki "csak" egy érettségije volt.Hatalmas szerelem(tényleg),nem is volt semmig gond évekig.Hanem amikor elkezdtem dolgozni,és a kezdő fizetésem duplája volt az övének...Na akkor elszabadult a pokol...Kisebbségi érzése volt,minden megtett,hogy visszahúzzon,nem engedett továbbra se megvenni olyan dolgokat,amiket akkor már simán megengedhettünk volna magunkak...Na nekem ebből 2 év utánn elegem lett, és otthagytam(összesen 7 évig voltunk együtt),aztán még én voltam a szemét beképzelt p...,aki nem volt megelégedve azzal amit ő tud nyujtani.Csak mert én úgy gondoltam,hogy nem szeretném paprikáskrumplin rágódva a TV előtt leélni az életemet,hamár egyszer tanultam,pont azért,hogy jobban fizető állásom legyen.Hozzáteszem engem nem zavart,hogy ő nem keres annyit, mindent megosztottam vele,nem arról volt,szó,hogy én viháncolok a sushizóban a barátaimmal,ő meg egye otthon a rántottát...Egyszerűen nem bírta elviselni,hogy szerinte feleannyi munkával dupla pénzt keresek...

Na az egészből csak annyit akartam kihozni,hogy valószinű sokáig nem működik egy olyan kapcsolat,ahol a fiú sokkal csóróbb,persze nyilván vannak szabályt erősítő kivételek,de előbb-utóbb(legkésőbb amikor dolgozni kezdtek) feltehetően probléma lesz ebből...