Baj, ha egy 26 éves nőnek az egyetlen célja, hogy családot alapítson?

Nem baj, de ezt lehetőleg olyan férfival tegye aki ugyanúgy családot akar. Felcsináltatnia magát elég szemét húzás.

Igen. Szerintem az. Egy ember ne korlátozza le magát egyetlen dologra. Legyenek szakmai álmai, magánéleti álmai stb. Akinek a családja az élete egyetlen célja és értelme, nem fogja tudni cirka 20 év után megtalálni az értelmet a hétköznapokban. Elmennek a gyerekek, anya meg kapaszkodik, mert ha őrájuk nem kell vigyázni,akkor mi értelme élnie?

szerintem is baj. Az élet sok területből áll, az nem baj, ha a család elsődleges, de nem szabad minden mást teljesen háttérbe szorítani. És nem csak hosszú távon jön az ki, ha csak ez a fontos, valójában a saját csaláldoddal sem lesz optimális a viszonyod, ha te minden energiádat rájuk fordítod, nekik meg esetleg jobb lenne egy anya, aki teljesebb életet él.

Ha ez az egyetlen, akkor igen, baj. Ugyanis a gyerekek egyszer felnőnek, kirepülnek, lehet, hogy messzire kerülnek, és az ilyen emberek nehezen találják fel magukat az új helyzetben, mikor már nem kell gondoskodniuk másokról.

Engem nem érdekel ki mit csinál, mindenki maga dönt az életéről, csupán annyi , hogy én ilyen nővel nem jönnék össze, így hát a többi nem érdekel.

"Ha neked nem baj, akkor másnak se legyen az, mivel senkinek nincs joga beleszólni a másik magánéletébe!" - Ez ebben az esetben ellentmondásos. Ugyanis a gyerekei életét könnyűszerrel megkeserítheti egy ilyen szülő. :-)

Mi lesz, ha felnőnek a gyerekek? Nem lesznek mindig csecsemők. minden életszakaszban meg kell találni a feladatokat, célokat. Ha neked fontos a család, az semmiképpen nem gond, mindenki rangsorolhatja, mi fontos neki, mi kevésbé. De ha csak ez a célod, akkor hamar csalódás fog érni a szürke hétköznapokban. A család nem a te boldogodért van, a problémákat nem oldja meg.

A szüleim az elrettentő példa, akiken most lehet leginkább észrevenni, hogy nekik a két legerősebb életterület a munka és a család volt. Mi tesómmal mindketten mostanában költözünk el, így alakult, hogy nagyjából egy időben, apám most ment nyugdíjba, de próbál dolgozgatni mellette, mert még nem érzi magát lepukkantnak, anyám ki van fáradva a munkában, még van pár éve a 40 évig (szerintem élni fog vele), már az első önálló döntéseinket is nehezen fogadták (továbbtanulás, első munka), most az utóbbi pár évben kezdett még inkább kibukni, hogy mennyi mindent a szőnyeg alá söpörtek 30x év alatt, mert lekötötte őket a munka és a család körüli teendők.

Ha kifogsz egy pénzes férfit, akinek egyezik az elképzelése, hogy te csak anya legyél, akkor minden ok.