1 hónqap után valóban így kell viselkednie?

Előre mondom, h nem olvastam el egyetlen hozzászólást sem, írom, amit gondolok.

Szerintem értékelheted azt is, ha időnként felhív, és azt is, ha mondja, hogy szeret, és szeretne veled sokáig együtt lenni, vagy veled képzeli el az életét.

Vannak, akik még ennyit se kapnak.

Én spec. már nem igen emlékszem a kapcsolatunk első hónapjára, de azt tudom, hogy az első randink után kellett várnom 2 hetet, h újra találkozzunk, és még akkor sem volt teljesen egyértelmű, h mi is van velünk. Tulképp a 2. randi után pár nappal egyeztünk ki az 1. randi dátumában - onnantól számítjuk a kapcsolatunkat - mellékes.

Így tulképp a 2. hónap volt igazán az első hónap, de már arra sem emlékszem nagyon, több, mint 1 éve volt.

Tudom viszont, h volt példa rá, h felhívott, és mondta, h ne ijedjek meg, fog jönni msnre, csak egy kicsit késik.

Azóta ha egy-kétszer nem jön msnre, vagy nincs ott, pedig megbeszéltük, nem csinálok belőle nagy ügyet. Tudom, h közbejött neki vmi, és tudom, legközelebb úgyis beszélünk.

Ennyit arról, h megígérte, de mégsincs msnen.

Smst a névnapomon kaptam utoljára, januárban. Van, akinek ez nem az erőssége.

Ennyit arról, h nem küld aranyos smseket.

És tudod, magától még sose mondta, h szeret, de érzem a szavaiból, tetteiből, abból, ahogy bánik velem. És érzem akkor is, ha én mondom neki, és mondja, h ő is.

Ennyit arról, h ha nem mondod, ő se mondja.

Tanuld meg értékelni azt, amit kapsz, és ne elégedetlenkedj!

Másrészt ha vmi problémád van, próbáld megbeszélni vele is. Egy próbát megér. Nem? :)

23L

21:32-es vagyok. Két hozzáfűzés a többi válasz és kommentjeid elolvasása után.

Távkapcsolatban vagyok, örülök a hetente/két hetente egyszer találkozásoknak is, hálás lehetsz, ha minden héten látod, és van, hogy hetente többször is.

A másik pedig az, hogy 1 hónap alatt lehet, ő még nincs azon az érzelmi szinten, mint te vagy. Egy bölcs embertől hallottam: olyan nincs hogy mindketten ugyannyira szeressék egymást. Hol az egyikük szereti jobban a másikukat, hol fordítva.

Most lehet, h te vagy egy kicsit fenn, ő pedig lenn. De ez fog változni, hidd el.

Ja, és még annyit hagy mondjak: én is éreztem már, h "ezért a kapcsolatért egyedül én teszek" - de nem vele. Hanem egy régebbi srácnál. Ott tényleg semmilyen lépést nem tett, se sms, se telefon, se msn, semmilyen formában nem kereste a társaságom, és nem kezdeményezett. Ott is hagytam 2 hónap után.

Ennyit akartam.

Szívesen. :) Egyébként nyáron lesz másfél éve.

És tudod, mi a legjobb az egészben? Hogy az elején még félve jelöltem meg a naptáramban a hónapfordulókat, kérdőjellel, hogy hátha nem is lesz már akkor mit "ünnepelni", aztán most meg már olyan természetesnek tűnik, hogy együtt leszünk ekkor is, meg akkor is, meg amakkor is.

Pl múltkor megjegyezte: "Idén nyáron nem hiszem, hogy el tudunk menni ugyanoda, mint tavaly" - törődtem is én vele, hogy idén nyárra mások a kilátások? :D:D

Szóval tényleg van még mit csiszolódni meg tanulni. :)

És nem kioktatásként mondom. Legyetek boldogok. :)

Ha meg kérdésed van, írhatsz privátot is, szívesen válaszolok. :)

Szia!

Én sem olvastam el egyetlen választ sem, azt írom, ami először eszembe jut.

Első dolog: köszöntelek, sorstárs! Én is 17 vagyok, és bár a párom 2 évvel idősebb nálam, és lassan 2 éve együtt leszünk, mi is ugyanígy voltunk. Illetve mi a harmadik hónap körül. Az első két hónapban nagyon jó volt, de nyáron jöttünk össze, június közepén, egy héttel suli vége után. Szinte mindennap tudtunk találkozni, és olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szüleim el tudták intézni, hogy ingyenesen telefonáljunk és az sms is olcsó legyen, így rengeteget beszéltünk. Aztán szeptemberben elkezdődött neki is a suli, ő akkor volt végzős (nem egy suliba járunk), és szinte nullára csökkent a beszéd köztünk. Nem írt, nem hívott, nem beszélt velem,nem keresett. Bebetonozott napirendem volt, elég sűrű különóráim és szakköreim voltak, úgyhogy tudta nagyon jól, mikor tudok menni hozzájuk, örült, amikor lementem, de egyébként nem keresett. Egy idő után direkt én sem hívtam, lássuk mi lesz címszóval. Volt, hogy három napig egyáltalán nem beszéltünk, pedig este mikor már mindenki otthon, nyugodtan hívahtott volna. Ezután kiakadtam, szóvátettem, igazából leordítottam a fejét, kiabáltam vele, bőgtem, mindent csináltam, annyi feszültség volt bennem, pedig soha nem szoktam hisztizni, inkább nyugodt és hidegvérrel végighallgató és tűrő típus vagyok:)

Mire ő elkezdett szabadkozni, hogy ő ezt nem tudta, mert az előző barátnőjénél hozzászokott ehhez, mert az a lány nem igényelt ilyet, (Milyen érzelmi világa lehetetett!?) és hogy ő úgy gondolta, én sem igénylem...?!

Közöltem vele, hogy dehogynem és pokolian hiányzik. Tartott neki vagy két hónapba de hozzászoktattam újra, mostmár hív, ír, néha éjjel is ír, mert tudja, hogy imádom, ha reggel arra kelek, hogy egy kedves sms vár a telefonomon. Így vagyunk a mosogatással. Az első hónapban kibökte hogy ő most éhes, megcsináltam neki a kaját, fölállt, elvonult tévézni. Mostanra eljutottunk odáig, hogy megcsinálja magának és el is mosogat utána:)

Nincs rá más mód, hogy megértesd vele hogy ilyenkor fölhívod, és közlöd vele, hogy ha nem akarsz beszélni velem, mit csinálunk még egymás mellett?

Nem kell idegesnek lenni, hanem hidegen és nyugodtan parasztnak, az jobban idegesíti a férfinépet. A kiabálást kinevetik.

Legyél radikális, és ne engedj neki. Meg kell értetned vele, hogy ez neked nem jó, és hamarosan ott fogod hagyni, ha nem változtat, és itt neki kell lépni.

Nekünk nagyon könnyű volt, mert ingyen tudtam hívni bármikor. Ha fölhív magától, vagy ír, örülj neki nagyon, legyél eufórikus, és köszönd meg neki, hogy ilyen aranyos volt és fölhívott.

Tapasztalat, hogy a bunkó modor ebben a helyzetben (fölhív magától) nem alkalmazható.

sok sikert!

11:21-es, akkor csak az én válaszomat olvastad el? :) Csak mert úgy kezdted, hogy "én sem olvastam" - viszont a "sem" ismételt tagadás, tehát először is volt már egy "nem". :D Érted?

Az én hozzászólásom tegnap 21:32-kor érkezett... :)

Egyébként jó dolgokat írtál. A férfiakhoz kacskaringós út vezet. :)

Hogy te mi mindenre figyelsz! Igen, elég sok válasz van, de csak ezen, az utolsó oldalon olvasgattam bele a legelejébe néhánynak, és asszem a tiedbe is belenéztem, és ösztönből jött ez a "sem":)

Semmi félreértés!