Mennyire normalis, ha szakitas felmerulesenel gyulolkodik a baratnom, es ongyilkossaggal fenyegetozik?

Utolsó, mindazok ellenére, hogy ellopott egy darabot az életemből féltem, nem szeretném, ha baja esne miattam, vagy a szenvedélyessége (?betegsége?) miatt....

Utolsó előtti:

igen szoktak lenni konfliktusok, veszekedések, aminek én is részese vagyok, de nem szoktam bántalmazni, másrészt az, hogy bezár a lakásba, vagy próbálom faképnél hagyni és utánam jön és káromkodva vissza rángat az durva. Lehet hogy bizonyos lecsúszott embereknél ez mindennapos...

Nem tudok sok mindent írni, képzeld el azt, hogy ott laksz valakinél, és félsz tőle. Képzeld mondjuk azt el, hogy annyira beteg, hogy bármikor elvágja a torkod egy sniccerrel, ha mondjuk megbántod. Na?

Hogyan hagyod ott?

Ha megtudja, hogy albérletre gyűjtesz, akkor véged.

Nézd, az a baj, és ezért is léptem bele ebbe a bizonytalan dologba, otthon problémák voltak, apám elvált, és az új barátnője nem engedte, hogy náluk lakjak, aztán addig kavarta a szart amíg oda se mehettem.

Anyám meg egyszerűen megőrült, és kb ugyanazt csinálta mint ez a csaj csak durvábban.

Szóval anyámtól költöznöm kellett, már fel is jelentett. Nem volt más választásom mint az akkor 19 éves kis csajhoz odaköltözni, gondoltam jó lesz.

Aztán ez lett a vége.

Ha most elmegyek, és anyám nem enged vissza, az utcára is kerülhetek. Nem tudom mi a rosszabb rabszolgaként élni, vagy csövesként. Vannak őrült csajok, szóval.

Csak én úgy érzem, hogy a tökön rúgás egy olyan határozott határ ami után vagy büntetnem kéne, hogy kvittek legyünk (most majdnem leborítottam álmában egy vödör vízzel csak sanjálom a matracot) vagy otthagyni.

Sajnos ő is pontosan tudja milyen szar a helyzetem és ezért engedi el magát. Ez nem is betegség, hanem sima emberi gonoszság.