Szerintetek miért ez a büdös nagy helyzet a mai világgal? (kép)

Ha egyszer lenyomod a zongora billentyűt, akkor már van egy képed arról, hogy mi történik, és tudni fogod, hogy mi történik, ha lenyomod a többit. Ugyanaz. Nekem az a helyzet állt fent, mint az előző válaszoló. 6 éve megismertem egy lányt, 5éve szeretem. Sajnos éretlen voltam, nem értettem mit akar tőlem,megvárattam. Sokat veszekedtünk, mert féltékeny voltam, és végleg össze vesztünk. 3évig nem beszéltünk. Az első évben korházba kerültem,mert megviselt az elvesztése. Utána minden napom róla szólt, minden nap rá gondoltam, rendszeresen álmodtam róla. 4 hónapja erőt vettem magamon és ráírtam. Vagy 3 hónapig beszélgettünk, de sosem volt merszem találkozni vele. Azt mondta, már nem haragszik. De tudom milyen ember. Pörgős, életrevaló, erős személyiségü. Én egy gyáva antiszociális, unalmas ember vagyok, láttam milyen fiú ismerősei vannak, milyenek az újak akikkel megismerkedik, és hát láttam, lehet régebben mikor kissebbek.voltunk 14-15 akkor fülig szerelmes volt belém, de most, annyi esélyem lenne, mint egy golflabdának teherbe esni. Sajnos tudom, hogy neki mások jönnek be, felnőtt, érett nő lett, lekéstem őt elrontottam. De 5 év alatt nem tudtam másra nézni. Nekem ő olyan személy az életemben akiért számomra megérte élni. Felőlem elüthet a busz, megállhat a szivem nem érdekel. Azok a pillanatok amiket akkor vele töltöttem, azok számomra az életem értelmét jelentették, a legjobb dolgot ami velem történhetett. Nem vagyok képes senkire sem úgy nézni ahogy rá. Most is van egy lány, aki egy évvel fiatalabb nálam (17) és belém szeretett, pedig én nem akarom, mert hiába kedvelem, annyira sosem fogom tudni mint őt, és nem akarok senkivel egy olyan kapcsolatot, amiben nem tudok őszintén szeretni, mert az nem lenne szép dolog a lánnyal szemben. Nekem csak ő maradt. 1 hónapja már nem beszélek vele, egyszerűen nem látom értelmét,inkább hagyom, hogy olyan fiúk udvaroljanak neki, akik mellé.valóak. Sokan mondták, hogy lépjek tovább, de ezek szerint ők még nem tapasztalták az igazi szerelmet. Nem tudok tovább lépni, el sem tudjátok képzelni mennyire szeretnék kitörni, boldog lenni valakivel, de nem megy. 4 éve nem láttam személyesen, 3 évig nem beszéltünk 4 éve nem láttam de akaratlanul is, egy hasonló lányról, egy idézetről egy spré illatáról, egy régi füzet, és már bevillannak az emlékek. Vagy ha róla álmodok, az egyszerűen borzasztó, mert ott látom, hallom, és ha felkelek nagyon szörnyű. Azon a napon szinte életképtelen vagyok. Van mikor 2-3 éjszakán keresztűl folyamatosan róla álmodok. Igen, fiú létemre rengetegszer sírtam.

És ezér ilyen furcsa számomra, hogy így cserélgetik az "EMBERT". Vagy csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy nagyon fiatalon és rossz emberbe szerettem bele. Akkor lehet ment volna a dolog, mert fiatalok voltunk de ma már felnőttünk,meg vannak az igények. Csak egy olyan idióta ember vagyok, hogy pont ő lett életem szerelme. És nem tudom elfelejteni. De nekem nem baj, azok a pillanatok vele, megérte azt, hogy éltem. :)