Szerintetek miért ez a büdös nagy helyzet a mai világgal? (kép)

"Annyi köze van, hogy rá szoksz hogy ma ezt ismerem meg, holna azt holnap után meg a másikat, és hogy lesz így tartós kapcsolatod, ha ennyire mértéktelen vagy."

Nem próbáltad ki, tehát nem tudhatod hogy milyen ez. Majd akkor beszélj róla szakértőként, hogyha már kipróbáltad. Nem befolyásol a "mértéktelenség". Ahogy már írtam, hogyha randizni kezdek egy lánnyal, akkor nem szoktam másokat megszólítani. Amikor 1,5 éves kapcsolatom volt, akkor sem szólítottam meg más lányokat, pedig előtte is jó sokat megszólítottam.

"Szóval nincs a lányba semmi számodra különleges, csak ép ő jött a sorban."

Azt remélem érted és nálad is így van (ahogy mindenkinél), hogy amikor megtetszik valaki, akkor még nem ismered őt. Ezt remélem érted. Úgy mész oda egy lányhoz te is, hogy nem ismered és nem tudod milyen belülről. Aztán ha normális, akkor mellette maradsz. Ez ugyanígy van, akár 20 lányhoz mész oda egy hónapban, akár 1-hez. Ha téged is elutasít egy lány, az olyan, mint amikor engem elutasít 19 lány. Csak a szám más.

" Neked az az álmod, hogy havonta felhajts 20 riba**ot"

Te tényleg nem fogod fel, hogy a sikerekhez sok lánynál kell próbálkozni? Neked összejön minden lánynál a dolog, akivel próbálkozol? Nem 20 ri-.bancot hajtok fel, hanem 20 lányhoz kell odamennem hogy 1 lánnyal összejöjjön a dolog. Ilyen a valóság mindenki számára, csak van aki gyorsan megy oda 20 lányhoz, van aki meg lassan. Csak a sebesség más.

Te 5 év alatt mész oda 20 lányhoz és abból elutasít 19, én 1 hónap alatt megyek oda ennyihez és abból elutasít 19. Ennyi a különbség.

Azt látom, hogy mindenféle tapasztalat nélkül csak feltételezések alapján beszélsz, olyan dolgokról amiket sosem tapasztaltál meg. És arra keresel kifogásokat, hogy te magad miért ne eszközölj változásokat az életedben, ha most nem vagy elégedett. Mondom, mintha a 3-4 évvel ezelőtti önmagamat látnám benned. Abban hogy nem akarsz semmit változtatni.

Intimitást, szexet, szeretetet, csókot, ölelést mindenki szeretne. Te is.

33:

Jó hogy mondod. El szoktam mondani a lányoknak, hogy odamerek menni hozzájuk és általában személyesen kezdeményezek ismeretlen lányoknál. Azt mondják bátor vagyok, mert 10-ből 9 férfi nem mer odamenni hozzájuk. Azt sem nagyon titkolom, hogy sok lányhoz szoktam odamenni és hogy azért, mert az elutasítás általános.

Szerinted egy lány, aki 20-ból 19 hozzá odamenő férfit elutasít, nem tudja hogy egy férfinak sokat kell próbálkoznia? Ez is olyan dolog, amiben még nem volt részed és nem tudod milyen, csak képzelsz valamit. A lányok megértik, hogy egy fiúnak sok lánynál kell próbálkoznia a sikerhez.

Aki nem álomvilágban él, az tudja hogy nem úgy megy az ismerkedés hogy az első lánnyal akihez odamész szerelembe estek és leélitek együtt az életeteket.

Kérdző, akkor neked most tulajdonképpen mi is a problémád? A kiindulópontja az egész kérdésednek az volt, hogy a jófiúk nem kellenek senkinek. Utána kiderült, hogy szerinted a problémád forrása elsősorban, már a jófiúságod mellett, hogy nem nézel ki jól. Személy szerint mindkettőt megcáfoltam saját tapasztalatból vett dolgokkal, de én is megkaptam, hogy hát könnyen beszélek, jól nézek ki, nem tudom, mi a helyzet a másik oldalon. De kiderült, hogy te se tudod, mert még te sem próbálkoztál lányoknál, sőt, mint már kiderült, nem is igazán akarod.

Most akkor mégis, mi bajod van? Őszintén érdekel. Tanácsot, segítséget kérsz? De mihez? Véleményt már írtam, más is írt, örülök, hogy pozitívan fogadtad, de ezt a szerencsétlen srácot itt meg nagyon nem vagy hajlandó elfogadni.

Azt nem is értem, hogy az udvarlási szokásaival mi a problémád. Nem dobálgatja a lányokat. Próbálkozik. Nem az történik, hogy társaságban, hosszas ismertség után beleszeret valakibe, aztán ha az elutasítja, akkor a szerelme azonnal elpárolog, és rögtön pattan egy másik csajhoz, az előzővel nem is foglalkozva, miközben lehet, hogy a másik is érez iránta valamit. Ha odajön hozzám mondjuk utcán, vagy szórakozóhelyen valaki, csak hogy a legnépszerűbb példával jöjjek, akkor nem azért utasítom el, mert annyira sokat foglalkozok vele. Egyáltalán nem érdekel olyankor a srác, és egyáltalán nem érzem megalázónak, hogy megy tovább. Olyankor csak azért jön oda, mert valami megtetszett bennem. Lehet, hogy a hajam, lehet, hogy a mosolyom, vagy bármi más, de valami megtetszett bennem neki. De ismerni nem ismer. Sok lány tetszhet neki kinézetre, és nem érzem "lányok dobálgatásának", hogy ha ÉN visszautasítom, akkor ő továbblép. Mert én utasítottam vissza. Amiről te beszélsz, hogy megalázó lenne, az az, hogy odamegy egy lányhoz, az nem utasítja vissza, azonnal lefekszenek egymással, két óra múlva meg már a pasi újból próbálkozik mással, nem törődve a korábbival és esélyt sem adva az ismerkedésre. Az már megalázó. De ha én már egyszer visszautasítottam, akkor nem érdekel, mit csinál a továbbiakban, sőt, örülök neki, ha mást untat és nem engem, míg ha esetleg én vagyok az az 1 a 20ból, aki nem utasítja vissza, akkor örülök neki, hogy az előző 19nek nem kellett, mert nekem van lehetőségem megismerni.

Az embereknek mindig (általában) van előélete. A barátomnak is van exe, nekem is. A barátom esetében kifejezetten örülök neki, hogy nem maradt együtt élete végéig a volt női egyikével sem. Mert ha együtt maradtak volna, akkor nem ismerhettem volna meg. Nem zavar a gondolat, hogy ha ők összeházasodtak volna és gyerekeik lennének, akkor rám se nézett volna. Akkor nem is ismerném, tehát tárgytalan lenne a helyzet. Én azért ismerhetem, mert mások visszautasították. És ennek én csak örülni tudok.

Remélem érted, kérdező. Szóval, ha már harmadszor is ilyen bőven próbáltam neked segíteni vagy bármit, megtennéd, hogy elmondod, mégis, mit szeretnél most itt tőlünk?

Arra magyarázatot kaptál, hogy miért ilyen a világ, amilyen (nem ilyen). Arra is, hogy mit kell tenned, hogy sikeresebb legyél. Erre sem vagy hajlandó, de ha kezdeményezni se kezdeményezel soha, akkor nem tudom, mit vársz. Mit vársz?

...a ßuzissal tök jó haverok lennénk, én is ilyen vagyok.

A kérdező meg egy nyavalygós nyommer, reménytelen.

"Már lekéstem arról, hogy tiszta érintetlen lányt találjak, de vegül is még nem lehetetlen."

19 évesen nem késtél le semmiről ;)

Az jó dolog, ha nem mész az árral, nem akarsz egyik kapcsolatból ki, a másikba belépni, és őrzöd magad annak a számára, aki ezt értékelni fogja, és hasonlóan gondolkodik, mint te. Hidd el, hogy vannak ilyen lányok még ma is, csak talán nagyítóval kell keresni.

Én sok mindenben hasonlóan gondolkodtam, mint te, és hosszú éveket vártam az igazira, aki végül eljött, és most boldog házasságban élünk. Mindkettőnk számára ez az első kapcsolat az életünkben, és ez egy tudatos döntés volt számunkra, nem azért, mert nem lett volna más kapcsolatra lehetőség előtte, hanem mert nem akartunk senkinek az ikszedik kapcsolata lenni. Ritka az ilyen, de létezik :)