Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Érdemes erőltetni egy olyan kapcsolatot, ahol ilyen hatalmas a különbség világlátásban és munkaerőpiaci helyzetben?
Szóval volt szerencsém megismerkedni egy 24 éves lánnyal, aki jóformán 18 éves kora óta dolgozik, és minél inkább el akar szakadni a szüleitől, most bankban dolgozik nettó 140-150 ezer körül keres.
Ezzel szemben én vagyok 26 éves, a szüleimnél lakom, és ha van akkor közfoglalkoztatásban dolgozom, nettó 50600-ért. Van némi különbség kettőnk közt. :-D
Ami tovább komplikálja a helyzetet, hogy kettőnk közül szerinte én vagyok az okosabb, konkrétan ki is jelentette, hogyha fele annyi esze lenne, mint nekem, akkor már doktorija is lenne, pl. én három idegen nyelven beszélek, míg neki, még az angol is döcögősen megy, és állandóan piszkál, hogy lusta vagyok, amiért ennyi ésszel söprögetek, meg anyáéknál lakom. Csakhogy, a csavar ott van, hogy én szeretem a közmunkát, nincs felelősség, nincs mit elrontani, és dress code sincs (na jó láthatósági mellény, ha olyan helyen dolgozunk), és alapvetően elégedett vagyok az életemmel. (na ilyet is ritkán hallani "közmókástól", ugye :-D)
Alig egy hónapja ismerjük egymást, de már emiatt rágja a fülemet, formálisan még csak nem is vagyunk együtt, akkor mi lenne később? Meg úgy érzem szégyell a bankos ismerősei előtt, hogy egy "utcakaparóval" randizik. Emiatt én közöltem vele, hogy ahol tágas ott egyenes, de erre meg bepánikolt, hogy azt meg nem akarja, mert amúgy meg szeret velem lenni. Szóval patthelyzet. Én részemről nem erőltetném a dolgot, ha neki ilyen elvárásai vannak, de ő meg nem akar belenyugodni, hogy ahogy ő fogalmaz "elrontom az életemet".
Szóval még érdemes ezt elnyújtani, vagy minél hamarabb "szakítsak" vele?
Te én annyira nem bánom, hogy szét lettünk választva, van még egy-két csípős megjegyzés a tarsolyomban. :-D
Meg jobb a békesség, a barátnőm szereti az öccsét, az anyukájuk szereti az srácot. A kölök már utál engem vagy nagyon jól titkolja, ha kedvel :-D. Ha én vele nagyon összerúgom a port, akkor legjobb esetben megbukom mint ingyenes segédtanerő, rosszabb esetben az anyjuk megutál engem. A barátnőm meg rajongva szereti az anyukájukat (mondjuk ezt meg is értem).
A kis görcs pedig szerintem érti ezt, és a sz.rt is ki fogja belőlem taposni, ott és akkor fog megalázni amikor alkalma lesz rá én meg nyugodtan vissza sem szólhatok. Hurrá!
Szóval ezektől a korrepetálásoktól rettegek mert ebből jól nem fogok kijönni. Épp most bújom a 12. évfolyamos törikönyvet, hogy képben legyek merre is járnak, de ez a történelemtanár is trehány alak, mert még csak most kötik a Párizs környéki békéket! Már legalább a spanyol polgárháborúnál kéne tartaniuk, ha be akarják fejezni idén a tankönyvet. Barátnőm ugyanebbe az iskolába járt, ugyanez a tanár tanította, de ők is az 56-os forradalomnál hagyták abba és ez még csak a történelem! Bele sem merek gondolni, hogy mennyit tudhat, vagy inkább nem tudhat németül.
Ha a településrendező alatt pedig a közfoglalkoztatást érted, nos változó a társaság, ha érted a célzást. Egy olyan faluban, ahol mondjuk a lakosság fele roma származású, na ott húzós lehet :-D meg ott tényleg csak söprögetés, közterületek rendbetétele, polgármester kiskerjében dolgozás van.
Igaz a munkaügyisek igyekeznek ésszerűen elosztani a közmunkásokat, akinek magasabb iskolai végzettsége (érettségi, valami szakma, OKJ, esetleg "büfészakos" diploma), azokat ritkán küldik a legalja munkára. Ez nem jelenti azt, hogy nem kerülnek oda is, gereblyéztem én is levelet, meg tisztítottam árkot két hónapig, de ha lehetőségük van, akkor igyekeznek irodába, közintézménybe kitenni. Például ha városi vagy a kórházak szívesen fogadják a közfoglalkoztatottakat. Azokat a melókat, amik büdösek a nővérkéknek azokat csinálják közmunkások, pl. mosodán kell dolgozni, ágyazni, ebédet kihordani a betegeknek(ezt hívtam én pincérkedésnek), ha nem ér rá takarítónő, akkor felmosni, besegíteni a beteghordóknak, néha hullákat tologatni "tepsiben". Itt van "kincstári" munkaruha, tehát egy fehér gatya, fehér pólóval vagy inggel. Bár így legalább nem a sajátodat teszed tönkre, mondjuk én saját pólót használtam mert az kényelmesebb volt, mint amit adtak.
A társaság itt is változó, ismertem én olyan srácot, aki kommunikáció és médiatudomány szakos diplomával volt nálunk, meg olyat is, aki korábban súlyos testi sértés miatt ült tíz évet, vagy egy korábbi buszvezető, akit elkaptak, mikor kapatosan ment be reggel dolgozni, és bevonták a jogosítványát meg kirúgták a volántól. Ő megfogadta, hogy ezentúl teából is csak filtereset iszik :-D
Az viszont tény, hogy sokan vannak, aki eléggé le vannak csúszva, tehát az összes pénzük az "együnk-igyunk-bagózzunk" szentháromságában tűnik el. Van aki ezek közül annyira lecsúszik, hogy kénytelenek lerokkantosítani, mert már egy gereblyét sem bír megfogni a végén. :-(
Persze én könnyen osztom az észt, mert se nem dohányzom, se nem iszom, aki sajnos beáll erre, azt nagyon nehéz leállítani.
Életem eddigi egyik nagy sikere volt egy fiatal családapa jó útra térítése, akit leállítottam az italról, és a végén még állást is szereztem neki Hollandiában. Persze tőle is megkaptam, hogy mit tökölök még itt, elvégre azt a munkát én is betölthettem volna, ráadásul ő egy pár szót makogott csak angolul, én meg e-mailokat írogattam a leendő munkaadójának és magyarázgattam, hogy nem nem én leszek az, szóval ne örüljön a jó angolomnak. De még angolul is tanítgattam kicsit mielőtt kiment, aztán kint volt három hónapot és egész jól boldogult. (mondjuk segédmunkásként nem sok angol kell, főleg, hogy találtam neki kinti magyarokat) Tudtommal most novemberben újra visszament.
De ezek a pozitív kivételek, általában az értelmesebbje, az olyan önkéntes "idiótákat" leszámítva mint én, lép amint lehetősége van rá, és persze a munkaügy is ajánl állásokat, például nekem egy autópálya mérnökségen találtak egyet nyáron, ott kerestek valakit, aki beszél tűrhetően angolul, németül meg lehetőleg minél több nyelven, (én még egész jól tudok oroszul, meg egy keveset spanyolul) de azt végül nem fogadtam el, mert diszpécserkedni soha nem akartam.
Egyébként ilyen tájban telente vannak a nagy átképzések, szinte minden munkaügyi központ elküldi az arra érdemesnek és értelmesnek tartott közmunkásait valami tanfolyamra, ezek ingyen vannak, és még fizetnek is ha bejársz, de a csapda ott van, hogy be is kell fejezni, különben vissza kell fizetni a tanfolyam költségét. Van egy olyan érzésem, hogy idén rám is sor kerül, gyanús, hogy pont decemberben nem kellek, és a felelősöm, tehát az a munkaügyis ügyintéző, aki velem foglalkozik két hét múlva berendelt mélyinterjúra, tehát gyanítom engem is elküldenek valami tanfolyamra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!