Miért van hatalmas különbség a belsőm és külsőm között?

Ismerősöm elég jól képben van és mindig szabályosan csinálom szerinte + étrendemre is ügyeltem. Akármennyi embert ismertem meg szinte mindenkin látszott, hogy szinte olyan ember amilyen belülről is. Nem arra gondolok, hogy ha egy nő szép akkor belülről is csak az lehet. Hanem soknál látom azt, hogy olyan szomorú az arca szinte majdnem sír és utólag ki is derült, hogy pl. nemrég halt meg valakije. Vagy ismerősöm 6 évvel ezelőtt mindig tágra nyílt szemekkel nézett rám és órákig beszéltünk. Most találkoztam vele nemrég ismét és láttam rajta, hogy szabadulni akar. Valahogy ezek a belső dolgok szinte minden embernél megjelennek külsőleg is, ha komolyabbak akkor a jelek is azok. Nálam meg szinte alig van ilyen jel, mintha egy teljesen más ember lenne a külsőm és belsőm.

Nem is igazából mások véleménye zavar, persze azoké egy kicsit igen akik fontosak nekem, inkább a magamé. Bele nézek a tükörbe és nem én vagyok, egy fiatal srácot látok benne aki 48 órát ül a gép előtt és most jött le a falvédőről. Sosem várok el elismerést igazából semmiért, de ha megdolgozom érte és megkapom akkor azért az jól esik. 48 órát pedig dolgoztam és tanultam meg persze pihentem is közben és még utána be kellett mennem a városba holmival. Tudom, hogy nem kellene érdekeljen a külső, de akkor is fura, hogy ennyire nincs összefüggős a két dolog között.