Érdemes erőltetni egy olyan kapcsolatot, ahol ilyen hatalmas a különbség világlátásban és munkaerőpiaci helyzetben?

Ne haragudjatok, de nem életvezetési tanácsokért jöttem, azzal már így is tele van a padlás.

Ha a pénz bármit is számítana nekem, már rég kimehettem volna külföldre, ott bármiféle iskolai végzettség nélkül is a nyolc-kilencszeresét tudnám ennek megkeresni.

Azonban egy valamit jól láttok, az egyik ok, ami miatt bizonytalan vagyok ennek a kapcsolatnak a jövőjét illetően az pont az, hogy egy anyagias lány egy ilyet "életművésszel" mint én szerintem csak ideig óráig tud együtt maradni.

Azt azért még érdemes rólam tudni, hogy igazából sosem igényeltem párkapcsolatot, mielőtt találkoztam volna ezzel a lánnyal majdnem hat évig nem volt barátnőm, és őszinte leszek igazán nem is hiányzott.

Ezért szerintem természetes, hogy az "ő térfelén pattog a labda", elvégre én sosem voltam egy komoly párkapcsolatra berendezkedve, és ez a jövőben valószínűleg nem is fog változni. Ez pedig nem szeretet, hanem hideg racionalitás kérdése, és igen ha meg akarsz élni ötvenezerből, akkor az olyan úri huncutságokról, mint egy barátnő is le kell tudni mondani!

Amit igazán viccesnek találok a kettőnk "dinamikájában" ha szabad így fogalmazni, hogy mennyire felborultak a családi háttérrel kapcsolatos általános társadalmi elvárások jövedelem tekintetében.

De most gondoljatok bele, vagyok én, egy jól működő, egészséges családból származó fiatal férfi, akinek az apja vállalkozó, az anyja már nyugdíjas középiskolai tanár, és a szüleimnek soha nem okozott problémát anyagilag támogatni engem, jó nem voltunk sosem gazdagok, de tűrhetően el voltunk. A végén egy olyan életpályára kerültem, amit mindenki vakvágánynak tart -meg tegyük hozzá, az utóbbi időben a közfoglalkoztatás megítélése sokat romlott, mostanra mindenki, már aki csak kívülről látja "modern rabszolgaságnak" meg egyéb marhaságnak hívja (elég beleolvasni itt a GYK-s kérdésekbe, hogy rettegnek sokan, hogy a munkaügyi központ kiküldi őket közfoglalkoztatásra), nem tudom mondjuk egy minimálbéres betanított munka miért különb, de ha a kormány az embereket a versenyszférába akarja "beleijeszteni" akkor jó úton halad :-D

Ez a lány meg egy teljesen szétesett családból jött, az apját csak hébe-hóba látta, az anyja takarítónő volt abból a fizetésből nyomorogtak hárman az öccsével, szóval kemény élete volt, aztán amint tudott elkezdett dolgozni és mellette járt felsőfokú szakképzésekre, és így kötött ki végül banki ügyintézőként. A fizetése egy részét amúgy még most is rendszeresen hazaküldi.

Szóval ha a kettőnk helyzetét egymás mellé tesszük azért látszik, hogy milyen bődületes különbség van, és őszintén nem is csodálom, hogy elég anyagias ember lett, persze furcsa dolog ez, mert pont amiatt, hogy zűrös családi háttere van jóval megértőbb is a szegények irányában (ez mondjuk bankszektorban nem feltétlen előny :-D) és engem is csak azután kezdett el piszkálni, miután megtudta, hogy én önként vállaltam ezt az életet.

Őszintén én nem tartom valószínűnek, hogy ennek a kettőnk közti dolognak lenne jövője, ráadásul igyekszem is óvatosan manőverezni folyton hagyva neki egy kiskaput, hogyha akar, akkor menjen. Igazából haragudni sem fogok rá, ha lecserél egy pénzes fickóra, sőt a magam módján örülnék neki, mert a nyomorból ő már nagyon alaposan kivette a részét. Például ezért "lebegtetem" a kettőnk kapcsolatát, mert sok dologra nem került még sor kettőnk között, és félek, hogyha megtörténne, akkor neki már nehéz lenne kihátrálni, de azt mondani neki, hogy ennyi volt szintén nem akarom, csak fölajánlottam, hogy ha akarja felőlem mehet.

Egyelőre a mai -igazából már tegnapi- nappal a szakítás el lett halasztva, és a "tartsunk bizonyos távolságot" elvem is csúnyán sérülni fog ahogy elnézem.

Történt ugyanis, hogy megkért korrepetáljam az öccsét, aki most végzős középiskolás, és bár nem nagyon rossz tanuló, de jobbára hármas-négyesre áll (kivétel a történelem, amiből épp kettes), és bár különtanárhoz matekra járatják, a többi tárgyból is kéne valaki, aki segít neki legalább hétvégente.

Én meg miből vagyok jó? Nyelvek, történelem, természettudományok. Szóval fel lettem kérve segédtanerőnek, mondván úgyis jártam pedagógia szakra is. Én meg nem bírtam nemet mondani neki. (ennyit a hideg racionalitásomról :-D)

Úgyhogy ma túlestünk a klasszikus "bemutatlak otthon" dolgon is. 26 vagyok, de ettől pont úgy féltem, mint 16 évesen az első ilyennél. :-D

Ő közölte, hogy minden meg van szervezve, majd csináljam végig azt, amit ő mond, mert már elkészítette a Tervet a bemutatásomra! (úgyhogy odaúton a buszon elmagyarázta a Tervet, bankosoknak úgy látszik ilyenre terv kell, és ettől egyáltalán nem lettem nyugodtabb :-D)

Ja igen a korábbi hozzászólásaimból nem derült ki, hogy ő falusi származású, tehát ma volt alkalmam megtekinteni, hol élt 18 évig. Az albérletét, amit két másik lánnyal oszt meg már láttam többször, de a szülői házát még nem.

A Terv egész jól működött, az elején!

Az anyukája nagyon kedves volt és egész jól elbeszélgettünk úgy öt percig. (első alkalommal minden szülő az), de az öccse...

Ez a 18 éves kölök elhatározta, hogy lealáz férfiasságból, mert pont ott volt a barátnője. (ez -a barátnője- nem volt benne a Tervben)

Az eredmény, végigszívattuk egymást. (tehát jelentem a Terv megbukott :-D)

Csak, hogy érezzétek a helyzetet:

A srác lehet úgy 170 centi, kb. 50 Kg, és gyúr! De konstansan gyúr, tehát kis túlzással még budira is súlyzóval "keménycsávó" stílusban megy. És nemzeti rocker. Én meg "ezt" -na jó Őt- fogom korrepetálni!

Egy mai szösszenet kettőnk közül, tudni kell, hogy elég magas vagyok (190 centi ehhez 95 kg), mire a srác meg megkérdezte tőlem, hogy felvidéki vagy erdélyi vagyok-e, én meg persze mondtam, hogy nem. Erre ő közölte, hogy furcsa mert akkor újra megjelentek az Alföldön is a medvék...

Én pedig nem bírtam ki és tettem egy megjegyzést a spanyol meztelencsigák hazai elterjedésére. (nem lehet annyira buta gyerek, mert rögtön értette, hogy kire célzok :-D)

Ez volt az a pillanat, amikor a barátnők (övé és az enyém) meg az anyukája szétválasztottak minket!

A délután innen már viszonylagos nyugalomban telt, leszámítva, hogy végighallgattam két falon keresztül több tucat Kárpátia számot. (komolyan mondja meg valaki, hogy hová lettek a székelyek? Mert eddig úgy tudtam, hogy "Édes Erdélyben" élnek :-D) És ez a nemzeti vadjobbos gyerek áll kettesre történelemből!

Ezt leszámítva egy fantasztikus élmény volt ez a nap, egyszerre jó meg rossz is volt látni ahonnan indult ez a lány. Rengeteg olyan dolgot mutatott meg, amiről korábban tudtam ugyan, de így egész más volt. A régi középsulis ruháitól kezdve egész addig, hogy melyik megasztáros énekestől szerzett aláírást (nem ő mert nem volt pénze pesti útra, egy barátnőjétől kapta őket ajándékba), egy rakás régi képet, néhány lestrapált játékát. Meg egy csomó olyan dolgot mesélt el, amiről amúgy csak érintőlegesen beszélgettünk korábban, tudtam, hogy rengeteg dolgot nélkülözött, de azt nem tudtam, hogy ennyit. Most fölsorolni is nehéz lenne, csak egy számomra döbbenetes pl. középsulis szalagavatóján ő azért nem táncolt, mert bár megvolt a pénz ruhabérlésre, de inkább odaadta az anyukájának, hogy el tudjon menni egy drága orvos magánrendelésére. Ez azért nagyon kemény dolog, hogy ő egy ilyenről lemondott valakiért, akit szeret, elvégre ez a lányoknak egy nagyon fontos dolog középsuli utolsó évében a báli tánc.

Amit viszont megpróbált eltitkolni előlem, de végül csak megmutatta az egy "álomnapló" féleség volt olyan helyekről (városok, országok), ahová szeretne elmenni ha lesz rá pénze, és ezekre a helyekre bizony nem egyedül tervezett menni mikor ezt írta, és rögtön leesett, hogy miért is nem akarta nekem ezt megmutatni. Nem akarta, hogy rosszul érezzem magam, meg elhessegette azzal, hogy csak kamaszkori álmodozás volt.

Pedig nagyon jól esett volna azt mondani, hogy majd ide elmegyünk közösen, de nem mondhattam. :-(

A lényeg, hogy most nagyon nem akarom, hogy kikerüljön az életemből, és most decemberre meg is beszéltünk egy rakás közös programot, ez persze jobbára közös filmnézés lesz. Még, hogy kemény csaj, szinte csupa romantikus filmet szeretne látni. :-D

(és már látom, hogy veszekedni fogunk a nyelven, én angol párti vagyok, de őt meg akinek gond egy filmet megérteni eredeti nyelven sem akarom kínozni)

Úgyhogy jelenleg emelt fővel de legalább még együtt nézünk a roppant bizonytalan jövő felé!

Bocsánat a hossz miatt, ez majdnem blogbejegyzés méretű komment lett, de gondoltam engedek egy kis betekintést az életembe. Ja és persze a kérdés tárgya most egyelőre érdektelen.

Majd lehet írok ki kérdést, hogy "Hogyan éljem túl a barátnőm öccsének korrepetálását?" :-D

Ha valaki csodálkozna, hogy hajnal fél háromkor miért kommentelek ahelyett, hogy pihennék a holnapi kemény közmunka előtt, nos december a láblógatás hava lett nálam, tehát most januárig nincs dolgom. A közfoglalkoztatottakat egy rotációs rendszer szerint alkalmazzák, tehát bizonyos időközönként mindenki kap egy vagy rosszabb esetben több hónap szünetet. Nyilván ilyenkor fizetés sincs, csak ellátás vagy ahogy a többség hívja "segély".