Érdemes erőltetni egy olyan kapcsolatot, ahol ilyen hatalmas a különbség világlátásban és munkaerőpiaci helyzetben?

Havi 50000 nem lehet hosszú távú életcél, hogy élnétek így együtt, lenne családotok? Az értelmes életről nem is beszélve.

Ezen a szinten max. tinilányokat foghatsz meg rövidebb időkre, amíg még jól nézel ki.

Ja, azt hozzátenném, hogy én nem szégyellnélek, nem is az 50000-rel lenne bajom, hanem leginkább azzal, hogy a szüleiddel élsz úgy, hogy igény sincs benned az értelmes életre. Hosszú távon ez tuti leszívna mentálisan.

Keress havi 70-et, de szeresd a munkát, legyen hivatástudatod, élvezd, amit csinálsz, teljesedj ki. Ez a "söprögetek, mikor kellek" hozzáállás nagyon lehangoló. Főleg, ha mint írod, még eszed is lenne máshoz.

Tök jó, hogy elégedett vagy az életeddel, tényleg.

De azért lassan itt az ideje felelősséget vállalni és gondolni a jövődre.

Szerintem nem feltétlenül kell szakítani, ha te is belátod, hogy ez a helyzet nem sokáig lesz jó.

De jó neked, haver. :D Amikor huszonévesen utcát sepertem, látnod kellett volna azokat a lenéző, fitymáló női tekinteteket, majdhogynem szinte leköptek. :D Így visszagondolva megérte majdnem két évet az utcán rohadnom, hogy meggyőződjek a nők undorító felszínességéről.

Amúgy ha neked jó így, hogy ennyit keresel, akkor ő mi jogon teszi, hogy beleszól? Nem kötelező veled lennie, és valószínűleg hamar akadna az ujjára egy új férfi, aki a valaga alá rakná az új BMW-t, úgyhogy útilapu.

Azért nem mondanám, hogy olyan széles világlátást ad az egyetem. Az csak egy része, a többit a munkával, utazással szerzed meg.

Ja, és nem muszáj felsőfokú végzettség ahhoz, hogy előrébb juss. De az igény a fejlődésre, meg kéne, hogy legyen.

Lehet hogy tényleg nem is vagy olyan okos, de végül is minden a te döntésed.

És egyébként, hogy válaszoljak a kérdésedre is, sztem nem érdemes erőltetni ezt, ha a csaj jobbat akar. Kérdezd meg, hogy el tudja-e fogadni, hogy te nem akarsz a mostani helyzeteden változtatni. Ha elfogadja, és neked is jó így, akkor semmi akadálya.

#7: Ezt mondták már nekem is jó párszor, például amikor mindenféle segédmunkát el kellett vállaljak, hogy fenn tudjam tartani magam. Normális állás nemigen akadt a környéken. Szóval folyton a pofámba dörgölték, hogy menjek egyetemre, meg külföldre tanulni, meg tanuljak nyelveket, ilyesmi. Belefáradtam abba, hogy mindenki olyan rohadt okosnak, műveltnek tart a környezetemben (pedig nem feltétlenül van ám ez így), meg hogy jobban tudják, hogy mi kell nekem és mire vágyom. Tökéletesen elégedett vagyok a mostani melóhelyemmel is, a napi 12-14 órás munkahelyi bаszogatást, vérszívást nem veszem magamra, mások már réges-rég összeomlottak volna.

Hozzád hasonlóan én is sok mindenbe belevágtam: a gépészettől kezdve a gazdinfón és a marketingen át a vendéglátásig sok dologba, egyik sem kötött le. Most 31 évesen olykor megcsodálnak a régi osztálytársaim, hogy csak ennyire vittem? Ennyire! De ha ez nekem jó, akkor másnak miért nem jó?

Viszont még mindig előrébb tartasz, mint én, legalább neked van csajod, nem vagy előítéletes, és szerintem könnyűszerrel szednéd fel a következő csajt.