A párom drogozik. Megszokjam vagy megszökjek?

A mindennaposság, rendszeresség részemről sok. Nem ítélném el, ha csak buliban szívna el egyet-egyet, de így gyakorlatilag annyit szív, hogy szerintem állandóan a hatása alatt áll nagyjából. A reggelek kivételek, amíg akarja kibírja, itt a kulcsszó az akarat. Nyilván tiszta fejjel szeretem leginkább.

Egyébként kipróbáltam. Szinte mindent, amivel ő napi, vagy heti szinten találkozik, pont azért, hogy hátha találok választ arra miért is olyan jó ez. Pont ugyanolyannak tartom az összeset, mint a részegséget. Jó jó... alkalmanként talán, de én ezt képtelen lennék mindennap csinálni, nem is esne jól. Ezért sem értem. Azt mondják könnyű rászokni a drogokra. Hát velem nem tudom mit kellene csinálni, hogy én ezekre képes legyek rászokni.

A család egyáltalán nem kizáró tényező. Több ismerős is van a párom haveri körében, aki családos, valaki kisgyerekes, valahol nagyobb gyerek van, akinek már vannak kérdései. A feleségek vagy elfogadják bizonyos kompromisszumokkal, vagy egyszerűen nem is tudnak róla. Az én párom azt állítja a gyerekvállalás lenne az a pont, ahol végleg leállna mindennel, hiszen nem beteg gyereket szeretne (ha egyáltalán összejönne a fű miatt). Kisgyerek mellett pedig már nem csinálná. Ebben sem vagyok biztos, hiszen van példa előtte, ahol ez működik.

Fogalmam sincs mi lesz ebből, nekem ezt nehezen veszi be a gyomrom, de a napokban megejtünk arról egy komoly beszélgetést, hogy van-e erre megoldás. Én már annak is örülnék, ha a keményebb dolgokat hagyná és szívni is csak mondjuk napi 1-szer szívna, hogy ne legyek túl irreális kezdetnek.

Beszélgettünk róla, elég komolyan. Normálisan sikerült szerencsére.

Eredménye igazán nem lett. Próbálunk kompromisszumot találni, de nem egyszerű. Azt mondta nem akar hazudni, ő nem lesz olyan, aki ezt a párja háta mögött, titokban nyomatja és nem is fog más miatt, vagy is miattam leszokni, mert szerinte ez úgysem működne (ezt tudtam, egyszer már beszéltünk róla). Akkor fog leszokni, hogyha ő talál indokot arra, hogy megtegye. Vagyis külső hatásra nem, csak ha ő legbelül érzi a késztetést.

A keményebb dolgokban sikerült kompromisszumot kötnünk végülis. Azt mondta ezt képes hanyagolni és ha gondolom, akkor csak bulikra leredukálni, akkor viszont értsem meg, hogy ő sosem iszik, neki ez van az alkohol helyett, akkor nem fogja nélkülözni. Buliba havonta, két havonta egyszer jár(unk), sosem látom mit csinál, csak a szemein tűnik fel, hogy nem tiszta, kulturáltan néz ki és viselkedik, ezt így eltudom fogadni kezdésnek.

A "cigivel" még puhítanom kell egy kicsit. Nem várhatom el tőle, hogy egyik napról a másikra le tegye és ha együtt vagyunk tényleg van, hogy 24 órán keresztül eszébe sem jut, vagy ha mégis, akkor a fülébe duruzsolok, hogy nee és rábólint. Akkora baj talán nincs, tehát tudom, hogyha igazán akarná, akkor segítséggel végleg le tudná tenni, egyszerűen csak nem akarja, én pedig sosem fogom választás elé állítani. Inkább elhagyom, ha nem bírom tovább, de félnék a válaszától. Nem esne jól az önbecsülésemnek, ha a szemembe mondaná, hogy ezek fontosabbak neki nálam.

Ennyit sikerült elérnem, egy fél fokkal már ettől is könnyebb a lelkem.