Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Hogyan tudnék kitörni a depresszióból és a magányból? 25/F

Figyelt kérdés

Kétségbeesésemben határoztam el, hogy írok ide. 25 éves srác vagyok, egy vidéki nagyvárosban élek. Már kb 6-7 éve vagyok depressziós. Ennek elsődleges oka a gerincferdülésem miatt ért középiskolás koromra tehető gúnyolódások és a szégyenérzet ezen esztétikai hibám miatt. Próbálok és próbáltam is javítani rajta illetve megakadályozni a romlását gyógytornával, úszással. Javulni ugyan javult és nem romlik, de ez sajnos már ilyen marad. A depresszióm volt amikor enyhült, volt amikor fokozódott, de most úgy érzem, hogy teljesen padlón vagyok. Járok rendszeresen pszichológushoz (és gyógyszereket is szedek), eleinte segített, de az utóbb időben már ez is hatástalan. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni magamat, így "púposan" és ez megkeseríti az egész életem.


Egy társasági, vidám, humoros, beszédes, pörgős életet élő emberből egy ronccsá lettem. Nincsenek barátaim, magányos vagyok, félek az emberektől, azt érzem, hogy mindenki lenéz engem. A depresszióm az ismerkedésre is rányomta a bélyegét. Külsőre 10-es skálán 3-asre értékelném magam, szóval nem vagyok egy Casanova inkább az átlagtól kicsit kevésbé helyes. A depressziómat és a nem túl előnyös külsőmet igényes öltözködéssel próbálom kompenzálni. Főleg az Interneten próbálok ismerkedni társkereső oldalakon, mert élőben már egy jó ideje képtelen vagyok erre. Eddig szinte kizárólag Internetes ismerkedés alapján tudtam randiig jutni lányokkal, de ma már egy ilyen randi előtt is meg kell innom néhány felest, hogy feloldódjak.


Ugyan évek óta járok hetente egyszer szórakozni helyi szórakozóhelyekre, eleinte még néha-néha sikerült is flörtölnöm, ismerkednem (persze csak részegen), de az elmúlt másfél évben állapotom romlásával párhuzamosan már úgy sem megy. Csak lemegyek a bulihelyre (eleve többnyire egyedül járok) és elvagyok magamnak. Egyszerűen nincs bátorságom még részegen diszkóban flörtölni sem. Hiába hordok drága GAS, GANT cuccokat egyszerűen nincs ehhez önbizalmam. A korábbi diszkós ismerkedéseim során is gyakran a lányok kezdeményeztek nálam. Komoly kapcsolatom még sosem volt. Kb 10 lánnyal (és ezek egész jó csajok voltak) volt rövidebb 2-3 hónapig tartó lazább viszonyom illetve rendszeresen jártam prostikhoz.


Egyfelől iszonyat szerencsés vagyok, mert szerető, törődő szüleim vannak és mindenem megvan, másfelől viszont egy lelki roncsnak érzem magam. Úgy érzem, hogy a depresszióm kisugárzik az arcomra és a viselkedésemre, ami eléggé taszítja a lányokat is. A jogi egyetemet is levelezőn végzem, mert nem bírtam a társaságot. Teljesen tanácstalan vagyok, hogy hogyan tudnék ebből kilábalni. Próbálok ismerkedni neten, de egyre kevesebbel sikerrel, élőben pedig méginkább reménytelen.



2014. máj. 1. 18:45
1 2 3
 21/24 anonim ***** válasza:

hát akkor csak 2 lehetőséged van, válassz

annak az esélye, hogy egy nő, aki összejöhet egy jobb, egészségesebb férfival, de inkább neked akar gyereket szülni, konvergál a nullához

tényleg nem bántásból mondom, de ilyen az élet

2014. máj. 1. 20:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/24 A kérdező kommentje:
Szerintem ez nem így van. Korábban a depresszióm enyhébb fokán is sikerült jó csajokkal összejönnöm. Én nem akarok még egy jó ideig gyereket és gondolom a nők többsége sem erre gondol, amikor hapsit választ. Elég sokszor volt már rá példa, hogy a nők a "jobb, egészségesebb férfiak" helyett inkább engem választottak. :)
2014. máj. 1. 20:10
 23/24 anonim ***** válasza:
Ha korábban már sikerült jó nőket összeszedned, akkor min picsogsz? Azóta csak a hozzáállásod változott. Menj el gyúrni egy hónapig akkor, jobban fogod érezni magad utána, a csajoknál is nagyobb esélyed lesz...
2014. máj. 1. 20:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/24 anonim ***** válasza:

Depressziós vagyok durván 17-18 éve és szociális fóbiás úgy 22 éve, ami szépen, folyamatosan romlott. Amikor végre eljutottam odáig, hogy pszichológushoz tudtam menni és mellette egy pszichiáterhez is, aki gyógyszert írt fel; megváltozott arra a fél évre az életem és lett barátnőm.


Nos, ez a barátnő szépen lebeszélt a kezelésekről, mert látszólag semmi bajom nem volt (hiszen működött az egész) és én hallgattam rá. Szépen lassan visszacsúsztam, állandóan megcsalt, kihasznált és élősködött rajtam, majd elküldtem a búsba, amikor már nem bírtam. Azóta is egyedül vagyok már egy éve.


Tudom, hogy írtad a pszichológust és a gyógyszert, de ha nem használ, nem gondolod, hogy orvost és gyógyszert kéne váltani? Szerintem a legjobb talán ez lenne neked. Különböző féle terápiák vannak és minden problémára van valami, ami módszer, ami nagyon hasznos. (Próbáld meg például a kognitív viselkedésterápiát)


és egyébként igen, a lányok nagyon jól megérzik, ha egy sráccal nincs minden rendben és kerülni is fogják őket valamiért. Először rendbe kell jönni belül, jól kell tudni magad érezni egyedül is és nem szabad magányosnak lenned! Utána majd jön minden magától.


# 19:

Jelenlegi helyzetben nekem is ez a három lehetőség az adott... Viszont mivel nincs pénzem arra, hogy rendbe rakassam magam, nagyon a harmadik felé húz a mérleg szája. (picsogás off)

2014. máj. 1. 20:29
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!