Hogyan tudnék kitörni a depresszióból és a magányból? 25/F

Tisztára magamra ismertem, ezek nagy része sajnos rám is igaz. Nekem más külső problémám van, de sokáig nem voltam képes belátni hogy tennem kell ellene, és hogy így nehéz lesz az ismerkedés is.

Én is a sok gúnyolás miatt zárkóztam be sajnos volt egy idő amikor már ezektől besokalltam és csak egy haveromhoz jártam el időnként, meg időnként elmentem dolgozgatni és ennyi volt a történet. Sokáig emiatt munkát sem találtam mert nem tudtam eladni magam.

Bár az élet egyszer pár hónapra feladta a leckét és bedobott egy társaságba korombeliekhez ahol meglepően jól is éreztem magam akkor éreztem hogy sínre kerül az életem, de a nagy lelkesedésből hirtelen a mélybe zuhantam és az akkori munkahelyemnek köszönhetően nem tudtam elmenni helyekre amikor hívtak mert dolgoznom kellett, sajnos kifogtam ezt az átkot és örültem amikor lejárt a szerződésem mert éreztem hogy hosszú távon lelkileg roncs leszek, de már késő volt.

Én több mint fél éve láttam be hogy ez így nem mehet tovább lépnem kell, de fokozatosan!

Van másik munkahelyem szintén fél éve, ott jól kijövök mindenkivel, igaz hogy korombeliek csak elvétve vannak de a többiekkel is jól elvagyok és ez a lényeg.

elkezdtem sportolni, mozogni erősödtem is, meg fogytam is amitől már jobb ruhákat tudok hordani.

Itt neten ismerkedem akadt pár barát akik sajnos messze laknak köztünk lányok is vannak, ők próbálnak tanácsokkal ellátni és biztatnak hogy jó úton haladok. Ahogyan végeztem a sulival meg a más baráti társaságomból is végeztek sokan és elmentek egyetemre, vagy dolgozni más más városokba így gyakorlatilag egyedül maradtam, mindenki messzebb ment jóval, új baráti társaságokba kerültek és szinte már egyesek meg sem ismernek....

Én fiatalabb vagyok nálad bár nem sokkal de én rájöttem hogy egy kis önbizalom növelés csodákra képes. Nekem javult a helyzetem, depressziós egy hozzáértő szerint nem vagyok inkább hangulatingadozásom van, ha elvagyok valakivel szinte olyan vagyok mint akit kicseréltek, de ismerkedni, egyedül eljárni nem tudok, szinte sehova, nem vagyok nagy bulizós valahogy nem érzem jól magam az ilyen helyeken, de ami hobbim van ami érdekel az is már döglődik errefelé és sajnos mindig olyan időben mennek el amikor pont nem érek rá.

És a mai világban nehéz barátkozni, mindenkinek vannak ismerősei, mindenkinek vannak barátai, ha bekerülök egy társaságba ahol ismerek 1-2 ember max őket is csak ismerősnek mondanám akkor is mindenki elvan de én meg szinte elveszve.

Figyi kérdező ezt azért írtam mert én is átérzem a helyzeted. Nézd nem kell csüggedned, a gyógyszerek nem jók semmire, ezt sajnos tudom egy ismerősről.

Valami hobbit kell találnod el kell foglalnod magad!

Én is ezt teszem érdekel a fotózás, tanulom a Photoshop használatát magamtól.

Edzek itthon hogy azért ki is nézzek valahogy és ez is fokozza a hangulatot jobban fogod ettől érezni magad csak úgy megsúgom. Interneten ismerkedj esetleg picit távolabbi helyeken így ha kialakul neten egy barátság és van pénzed az utazásra akkor mehetsz is elég ha 20-30 km a táv picit új helyre kerülhetsz és akkor minden helyére állhat.

Én is ezt teszem épp, próbálom össze szedni magam.

A lényeg hogy a sopánkodást el kell felejtsd és foglald el magad! Ez a leghatásosabb módszer. Ha találsz egy olyan hobbit amit először magadtól, de utána társaságba is tudod csinálni hidd el hamar lehetnek új barátaid, és az ismerkedés is könnyebb lesz lányokkal.

# 14/16

Azt lesheted, szerintem 90% elvárja, hogy te kezdeményezz, te estedben ez halmozottan hátrányos kategória.

Csak nézz rá itteni pár kérdésre, hány olyat láttam már, hogy itt siránkozik, hogy tetszik a fiú neki, de várja, hogy lépjen valamit, mert a csaj is fél a visszautasítástól. Tiszta kabaré.

3 lehetőséged van:

-leéled magányosan az életed (gyereked lehet mondjuk béranyától vagy, ha örökbe fogadsz, bár kétlem hogy azt engednék)

-lejjebb adsz az igényeidből és megállapodsz egy kevésbé előnyös lány mellett

-nem szenvedsz mindezzel, öngyilkos leszel és ezzel ki is baszol mindenkivel aki törődött veled