Van itt olyan, akinek sikerült kimászni a depresszióból, és magányból? Hogyan csinálta?

Nem hinném, hogy valaha ki fogok mászni belőle teljesen, egyrészt a természetemben van, másrészt meg rossz világba születtem, de azért javult a helyzet.

Nem volt soha olyan ember az életemben, akinek meg tudtam volna nyílni, és emiatt rengeteget szorongtam, sokszor gondoltam öngyilkosságra. Mostanában jobb hangulatom van, van néhány ember, akivel ha beszélek egyszerűen feldobja a napom, és ez energiát ad és motivációt, hogy foglalkozzak valamivel ami leköt, és így relatíve jól érzem magam.

Nekem a szociális fóbiám csapott át depresszióba. Nem volt kedvem semmihez, nem tudtam semminek sem örülni, szinte állandóan aludtam, feküdtem… Végül az késztetett rá, hogy pszichiáterhez menjek, hogy el kezdett menni a hasam. Volt mindenféle vizsgálat, de semmi elváltozást nem találtak. Végül a háziorvosom mondta, hogy keressek fel egy pszichiátert. Pszichológushoz már jártam korábban a fóbiámmal, de egy csomó teszt elvégzésén és beszélgetéseken kívül más nem történt, így minden maradt a régiben.

A pszichiáter külön-külön a szoc.fóbiámra és a depressziómra is írt fel gyógyszer, a fóbiámat pedig ezenkívül hozzászoktatásos módszerekkel is gyengítette. A hasmenésem egy-két nap alatt elmúlt. A gyógyszer az első pár hétben lelkileg még nem hatnak, és némelyikhez elég nehéz hozzászokni, de aztán ez elmúlik. Kicsit persze az embert leszedálja, meg nem is mindegyik hat megfelelően, ezért többféle gyógyszert is kipróbáltunk, hogy megtaláljuk az igazit. Olyan is volt, hogy egy-két évig hatott, aztán pedig már nem, ezért váltani kellett egy másikra. Arra is kell figyelni, hogy olyat válasszatok, ami nem csökkenti a libidót.

Egy-két év után úgy tűnt, hogy rendbejöttem, abba is hagytam néhány gyógyszert, de visszaestem, így újra kellett kezdeni, így én nyolc évig szedtem gyógyszert. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy azok a kémiai anyagok, amik a gyerekkori sérelmeknek köszönhetően a hosszú évek alatt felgyülemlettek bennem, a gyógyszerek hatására kiürüljenek belőlem, ill. átalakuljanak.

Ez már régen volt, így gyógyszerneveket nem érdemes írnom (meg már nem is emlékszem, miket szedtem), mert már teljesen mások vannak forgalomban.

Vitaminok!

Nekem 1 év hirtelen jött depresszió és libidó megszűnése után kiderült hogy rosszul bontja le a szervezetem az ásványi anyagokat, így hiány van benne a testemben, ezáltal totál felborult a hormonháztartásom és ez okozta ezt az állapotot.

Nekem bevált

Bár ez akkora probléma nem volt, ami miatt mondjuk orvoshoz kellett mennem, de egy fél éves depressziós én is átestem, tavaly ilyenkor még bőven tartott. Magányos voltam, senki sem érdekeltem - legalább is ezt gondoltam. Rnegeteget sírtam, az önbizalmam 0 alatt volt, csak gépeztem, iskolában is melankolikusan ültem, és egyre lejjebb kerültem a sok rossz gondolat miatt. Mivel alapjáraton túl sokat agyalós típus vagyok, én vittem bele saját magam a depresszióba és nekem is kellett egyedül megszabadulnom tőle. Egyetlen egy nyári este volt a "határ", elhívtak, és rávettem magam, hogy elmejnek, meg hogy kezdjek valamit magammal, mert borzalmas volt. Mivel ott nagyon-nagyon jól éreztem magam, újra visszajött az az érzés, amit az első gimis évem nyújtott (akkor nagyon bulizós, boldog lány voltam, fiatal, de ez ugye megváltozott kb. fél évre), és rájöttem, hogy ez nagyon hiányzott. Ezért legközelebb én hívtam őket, és szép lassan visszatért belém az élet. Ez az év már csúcs. Elképesztően jól érzem magam most. El sem tudnám most képzelni magam megint egyedül.

Veszélyes amúgy nekem, nagyon hajlamos vagyok a depresszióra mert rengeteget gondolkodom, túl sokat, túl negatívan.

18L

"megtettem minden tőlem telhetőt.."

avagy mit:)?

Nekem is volt egy nagyon-nagyon rossz időszakom. Akkor volt amikor elkezdtem a gimit. A régi barátaim már nem voltak az újak meg még nem , vagy nem volt olyan szoros a kapcsolatunk. Plusz még új városba is költöztünk és senkit sem ismertem. A családommal meg sosem volt olyan nagyon mély a kapcsolatunk. Így hát rámtört a magány egyre gyakrabban , sulin kívül nem is mentem sehová. Bánatom kajába folytottam és rendesen meghíztam . Egyre jobban el kezdtem utálni a testem. Ezen kívül úgy éreztem mindenki utál és egy rossz ember vagyok , hogy még egy igazi barátom sincs plusz még egy dagadt tehén is vagyok.

Aztán jött a tavasz és rájöttem , hogy először a magam barátjának kell lennem és csak aztán lehetek a másé is. Elkezdtem egészségesen élni és sportolni és megismerni önmagam. Lefogytam és nyitottabb lettem. És elkezdtem programokra hívni az osztálytársaim. Még most sincs olyan hű de sok barátom és még mindig szívesen ismerkednék , de jobb mint régen ;)