Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek egy nőnek, ha szeret, el kell viselni mindent a férfitől? Ki mondja meg, hogy mi a normális és mi nem. A párom szerint nem vagyok normális, ki kellene vizsgáltatnom magam. Én nem gondolom így, de kíváncsi lennék a véleményetekre.
Szeretném, ha tudnátok tanácsot adni, ill. véleményt mondani a következő történettel kapcsolatban. 26 éves vagyok, a párom 38. Júniusban, egy szórakozóhelyen ismerkedtünk meg. Neki akkor volt egy –elmondása szerint nem túl jó, ugyanakkor nem rossz, azaz nem elviselhetetlen- 5 éves párkapcsolata, nekem nem volt senkim. Augusztus elején szakított a lánnyal, mert az észrevett egy általam írott sms-t a telefonjában. Azóta minden nap együtt vagyunk, de nem élünk együtt. Ő rák, én vízöntő. Én nagyon szerelmes voltam – talán még vagyok is belé-, és bár ma szakítottunk véglegesen, azt mondta, hogy szeret és velem képzelte el. Nem tudom, hogy a problémák igazából hol kezdődtek el.. A megismerkedésünk előtt mindkettőnknek saját élete volt, melyen azóta sem szívesen változtattunk. Sajnos az én egyik legnagyobb hibám, hogy ha úgy érzem, hogy a kapcsolat bármilyen okból kifolyólag (akár egy vita kapcsán) nem fog tudni működni, és a probléma megoldására sem látok esélyt, akkor inkább kiszállok. Ebből következőleg kb. havonta egyszer biztosan „szakítottunk”, majd vagy az Ő, vagy az én kérésemre kibékültünk. A párom elmondása szerint számára ez volt a legelviselhetetlenebb bennem. Az én igazi problémám október elején kezdődött, amikor megtudtam, hogy az egyik hasonló 2-3 napra összeveszős, szakításunknál ő egy lánnyal lefeküdt. Bár ez önmagában is eléggé fájt, a legelviselhetetlenebb számomra az volt, hogy bár az anyagi helyzete engedte volna, mégsem szállodába mentek, hanem abba az ágyba, ugyan abba az ágyneműbe, amibe előző este még én feküdtem. Bár Ő azóta úgy emlékszik, hogy akkor mi nem jártunk, én sajnos pontosan tudom, hogy bár nem voltunk együtt, mert vitáink voltak, nap, mint nap többször beszéltünk telefonon, az ominózus dolog megtörténte előtt is, kb 30 perccel. Végülis kibékültünk, megígérte, hogy többet nem fordul elő a dolog, mert rájött, hogy valóban engem szeret, s nem akar elveszíteni. Aztán, kb. egy hónap múlva véletlenül derült ki számomra, hogy történt hasonló eset, sokkal korábban is, nem is egy, ill. azóta is létező apró hirdetések vannak feladva erre a célra. Ebben az esetben próbáltam a fájdalmat nem kimutatni, de természetesen kb. 2 hét gyötrődés után elmondtam Neki. Elmondtam, hogy fáj, hogy ilyet csinált egyáltalán, fáj, hogy a hirdetések azóta is aktívak, ill. hogy még ha „régen” is történt a dolog, a „jelentkezők” e-mail címei és telefonszámai azóta is mentve vannak Neki. Ebből természetesen egy újabb vita alakult.. Azt mondta, hogy október óta nem volt mással, mert megértette, hogy ezzel nekem mekkora fájdalmat okoz, és nem akar bántani, ráadásul nincs szüksége másra, engem szeret. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, Neki is mondtam, hogy ezek után nem tudom hogyan fogok tudni Benne megbízni, de megpróbáltam. Mert szerettem és akartam bízni. Persze nem ment, sok mindenben valószínűleg tévesen láttam rosszat, amivel Őt nyilván akaratlanul, de bosszantottam.. de úgy érzem, Neki nem is volt célja, hogy megmutassa bízhatok benne. Most szombaton kiderült, hogy terhes vagyok. Bár már pénteken megbeszéltük, hogy vasárnap egy ebédmeghívásra megyünk, utána vásárolunk, nekem azért miután a terhesség kiderült, az lett volna a legfontosabb, hogy az interneten orvosok után nézzünk. Az ebédmeghívás, kutyasétáltatás után elmentünk vásárolni, de mikor azt mondta, hogy most csak nézelődni fogunk, majd holnap vásárol, ingerült lettem, hogy nekem lenne fontosabb dolgom. Itt kezdődött a végleges szakításunk. Azt mondta ez az Ő ideje, akkor sétálgat ajándékot nézegetve, amikor csak akar. Megkértem vigyen haza.. először hozzá, hogy összeszedjem amire másnap szükségem lesz, majd haza, a bejelentett lakcímemre, ahol egyébként minden cuccom van.. (nem éltünk együtt, de minden este nála aludtam.. péntekenként egy kisebb bőrönddel mentem át Hozzá, majd hétfőn reggel haza..)
Vasárnap este talán váltottunk pár sms-t, e-mailt, majd Ő azt mondta segít bármiben, ami a terhesség-megszakítással kapcsolatos, én meg azt, hogy nincs szükségem a segítségére. Ma (hétfőn) többször hívott telefonon, de nem vettem fel, nem akartam vitázni. Írt sms-eket, amikre reagáltam.. majd egyszer csak közölte, hogy a kapu előtt vár. Lementem beszélgetni.. és a következő történt… Szinte ahogy beszálltam a kocsiba mondta, hogy ugye tudom, hogy nem maradunk együtt.. mondtam tudom, hiszen akkor már én is éreztem, hogy ennek semmi értelme.. Kb. 30 perc telt úgy, hogy én meg sem szólaltam.. ez alatt az idő alatt elmondta, hogy pszichopata és antiszociális a viselkedésem, ezért kezeltessem magam – mert sűrűn összevitatkozunk, veszekszünk, szakítunk, majd kibékülünk. Egy 13 éves, buta gyerek szintjén állok – ezt azért, mert szinte mindig sírok az ilyen jellegű dolgoknál. Ezen kívül nem bírja elviselni a viselkedésemet, alaptalannak tartja az esetleges féltékenységet és bizalmatlanságot Elmondta, hogy van nálam jobb, szebb, okosabb.. a testem sem egy nagy szám, az interneten bármikor talál ilyet, a narancsbőrös fenekemről nem is beszélve. Az élete, a pénze a sajátja, nincs beleszólási jogom semmibe, azért dolgozik, hogy ha akarja, bejelentés nélkül költhesse a pénzét lányokra, mert ugyebár futja. Majd akkor lesz hűséges, ha lesz egy gyereke meg egy felesége, akit szeret.. de egyenlőre nincs – nem véletlenül. Szerinte a viselkedésem nem normális.. akkor lenne az, ha nőként viselkednék mellette, s minden esetben boldog lennék, hiszen Ő biztosítja a feltételeket.. Az okos nő szerinte vak, s a párjában feltétel nélkül bízik.. ha ez nem így van, akkor az nem is szerelem..
És nem először hangsúlyozta, hogy ha Vele akarok lenni, akkor könyörögjek Neki..
Erre kb. csak annyit reagáltam, hogy biztosan igaza van, én rontottam el mindent.. bár szeretem, de nem minden áron.. szerintem nem normálisak az elvárásai, és én ezeket a feltételeket nem fogadom el.. inkább nem akarok Vele lenni.
Kinevetett természetesen, hogy még mindig Mellette ülök, mert Ő az én helyemben már régen elküldött volna a melegebb éghajlatra, és emelt fővel úgy távozott volna, hogy többet szóba sem áll velem.
Elmondta, hogy a barátainak megmutatja sokszor az sms-eimet, akik szintén azon a véleményen vannak, hogy mihamarabb szabaduljon meg tőlem..
Elmondta, hogy a volt barátnője pénzt kért kölcsön tőle (több tízezres összeget), de Ő adta örökbe, hiszen úgyis vett volna karácsonyra Neki ajándékot. A lánnyal most azt mondta csak az én unszolásomra szakított.. pedig a lányban semmi hiba nem volt, a lánynak azóta sincs új kapcsolata, hiszen még mindig Őt szereti..
Majd elmondta, hogy én vagyok a legjobb dolog az életében, nálam szuperebb barátnője még sosem volt.. Nem értettem, mondtam Neki, hogy ha annak ellenére amiket eddig mondott, velem szeretne lenni, és hiszi, hogy én ezek után Vele szeretnék lenni, akkor Ő a nem normális.. hisz pont az imént mondta el, hogy semmi nem nagy szám bennem, ilyet bárhol talál.. elmondta megint, hogy ez kémia, szerelem.. szereti minden porcikámat.
Megígérte, hogy nem keres többet, megígértem, hogy én sem keresem Őt.. de Ő csak nevetett, megjegyezte, hogy éjfél van, és úgyis jelentkezni fogok, legkésőbb 24-én..
Majd mosolyogva megkérdezte, hogy Nála alszom-e, és mivel azt mondtam, hogy nem.. annyit mondott, hogy: szia Kicsim..
Kicsit hosszúra sikerült, s a történet még így sem teljes, elnézéseteket kérem ezért.
Nagy szükségem lenne a véleményetekre.. Egyrészt azért, hogy tudjam, valóban kellene-e magamat kezeltetnem, tényleg nem vagyok normális..? Szeretném, ha elmondanátok, hogy Ti, ilyen feltételekkel vállalnátok e egy kapcsolatot..? Szerintetek 5 hónapos szakítás után, még ha a jó kapcsolat meg is maradt, szokás a „volt-nak” ajándékot venni? Lehetséges, hogy Neki van igaza és így lenne a normális..? Én úgy érzem, hogy szeretem, szerelemmel.. az eszem mégis azt diktálja, hogy gyorsan száljak ki belőle.. Melyikre hallgassak.. harcolnom kellene érte, könyörögnöm kellene Neki, ahogyan Ő mondja?
Bármilyen tanácsot szívesen fogadnék.. És nagyon köszönöm, hogy egyáltalán szántatok időt a történet elolvasására.. (ha valami lényeges infót a "tanácsadáshoz" kifelejtettem, elnézést.. ha kérdeztek-válaszolok)
A kedves kérdező miért küldi el a kérdését a "volt?" párjának is?
Ha pedig elküldi,miért haragszik, ha a másik fél is hallatja a hangját.
Jogállamban élünk, ezért - gondolom - mindkét fél véleménye számít...
:)
Nő és férfi kapcsolata az örök téma, mely ma egyre inkább fontossá vált, hiszen a női és férfi szerepek átalakulásának korát is éljük, mely átalakulás hatását, ki-ki megtapasztalhatja a maga környezetében, a saját emberi kapcsolataiban és párkapcsolatában egyaránt. Nagyon aktív és izgalmas kor a mai, számtalan lehetőséggel, ezernyi módszer áll rendelkezésre az életünk megváltoztatására, jobbá tételére, az ember magával és másokkal való kapcsolata, valamint párkapcsolata egyensúlyának helyreállítására
Megfelelő hozzáállás
Az emberi kapcsolatokat átalakító, felbecsülhetetlen értékű minőségnek a megfelelő hozzáállást tartom. Olyan érték ez, mely mindenki számára egy lehetséges útja annak, hogy a magával és a másokkal való kapcsolatát rendezni, helyreállítani, mélyíteni tudja. Úgy látom, hogy a ma emberének feltétlenül változtatnia kell hozzáállásán ahhoz, hogy a saját és a másokkal való kapcsolatát tartalmassá, méltóbbá tegye. S ha jobb, szebb, tartalmasabb párkapcsolatra vágysz, el kell fogadd, hogy hozzáállásod megváltoztatása nélkül, csak ideig, óráig működik az életed és aztán kezdődik elölről minden, jönnek az ismétlődések
Helyes hozzáállásod hiányában újra és újra a szenvedést választod, és ezt sajnos, automatikusan teszed. Helyes hozzáállásod megteremti azt a felszabadító lehetőséget, hogy a problémából megoldandó feladatot csinálj, hogy a másik embert, a körülményeidet tükörnek, akár tanítódnak tekintsd, aki pontosan visszajelzi számodra azt, hogy milyen tulajdonságokon kell változtatnod annak érdekében, hogy te magad és így emberi kapcsolataid, párkapcsolatod, az életed hatékonyabban működjön.
A felelősség
Ez bizony nehéz, mert itt már megjelenik az érzelmeidért és cselekedeteidért vállalt felelősség kérdése is. De hát mindezek nélkül, nem hiszem, hogy érdemes a párkapcsolat egyensúlyáról beszélni! Hogyan is gondolhatná bárki, hogy elég a másikat, vagy a világot negatívan minősíteni, okolni, azt mondani, hogy a férfiak és a nők ilyenek, vagy olyanok. Igen és nem. Mindenki olyan, amilyen! Persze, a másik okolása, lehet egy nagyon könnyű és divatosan gyors út, mely úton az ember maga elöl elmenekülhet, de sajnos sehova nem vezet. Persze ez nem teljesen igaz, mert igenis vezet, az önsajnálat és igaztalanság érzésének útvesztőibe.
Düh és a sérelmek, fogja vagy
Így ha rendezni kívánod kapcsolataidat, vagy érteni a veled történteket, az elfojtás és menekülés ellenében válaszd azt, hogy igenis tudomásul veszed, hogy negatív csapdáid fogja vagy! Fogja vagy a dühnek, a sérelemnek, a kishitűségnek, az önsajnálatnak, még akkor is, ha éppen most jól érzed magad, hiszen a dühöd, sérelmed azonnal felszínre kerül ha valaki megbántott, vagy piszkálódik veled!
Nézz szembe a hamis részeiddel
Ha másként szeretnél élni - mindezek nélkül , ezeket le kell állítani magadban! Le kell, hogy fékezd a magadról és másokról való negatív, hamis, valótlan képzelgéseidet. Szembe kell nézned hamis részeddel, hamis személyiségeddel, mert különben folyton veled szembe tolakodik és az életed gátjaivá növi ki magát. A hamis személyiséged leépítésén keresztül tudod megszerezni azt a hozzáállást és Erőt, aminek a támogatásában a magad és a másokkal való kapcsolatod tartalmasabban, emberibben alakulhat. Ez a hozzáállás nem a másiktól függő, vagy a másiknak megfelelni akaró hozzáállás. Más, független. Egy életre szóló tanulás felelősségteljes vállalása, sokszor izzadságos és nehéz...
A felnőtt hozzáállása
A helyes hozzáállás, a felelős felnőtt hozzáállása, aki meghaladja és kilép a sértettség, elégedetlenség, önteltség és önsajnálat játszmáiból, mivel tudja, hogy lehetetlen bármit is megváltoztatnia emberi kapcsolatai, a párkapcsolata, és az élete tekintetében addig, míg magán belül gyökeres változtatásokat nem tett, illetve ha a játszmákat, a könnyebb utat választja. Amíg a másik a hibás, amíg a veszekedés a megoldás, amíg" ha megcsaltál én is megcsallak" hadakozása zajlik, változás csak a játszmák tarkaságában várható.
A szeretet kihívásának választása
Éppen ezért úgy látom, meg kell haladni a játszmák hamis ígéreteit, meg kell haladni a méltatlan és kilátástalan, értelmetlen, és egymást bántó, sértő viselkedést. Ha a ma embere valóban, vagyis a szívéből változtatni akar, akkor a: a figyelmes, megértő, türelmes, sokszor a lemondással járó önmérséklet, elfogadás és figyelmesség hétköznapi gyakorlatát választja. A mai világ káprázatát figyelve ez óriási kihívás, de mi más érné meg jobban, mint szeretni?
Knolmár Mária
A felnőtt hozzáállása
A helyes hozzáállás, a felelős felnőtt hozzáállása, aki meghaladja és kilép a sértettség, elégedetlenség, önteltség és önsajnálat játszmáiból, mivel tudja, hogy lehetetlen bármit is megváltoztatnia emberi kapcsolatai, a párkapcsolata, és az élete tekintetében addig, míg magán belül gyökeres változtatásokat nem tett, illetve ha a játszmákat, a könnyebb utat választja. Amíg a másik a hibás, amíg a veszekedés a megoldás, amíg" ha megcsaltál én is megcsallak" hadakozása zajlik, változás csak a játszmák tarkaságában várható.
A férfi ráér, a nőt sürgeti a biológia
Amikor egy nő párt keres, az esetek többségében egyben leendő gyermekei apját is keresi. A perspektíva, a távolabbi, boldog jövő víziója ugyanis elsősorban a szebbik nemre jellemző. A férfiak nem gondolnak erre az első találkozáskor, sőt a kapcsolat elején sem foglalkoztatja őket annyira a családalapítás. Ők a pillanatnyi örömökre, az aktuális boldogságra összpontosítanak.
A nők biológiai órája tehát kétségtelenül hangosabban ketyeg, mint a férfiaké. Ez részben annak tulajdonítható, hogy a gyerekvállalásra sokkal kevesebb idő áll rendelkezésükre. A harmincas és negyvenes éveikben járó egyedülálló nőket így akaratlanul is foglalkoztatja a kérdés: „Lehet, hogy soha nem leszek anya?” Majd ennek hatására saját szingli voltuk is lelki, önértékelési problémákat okozhat. Önmarcangolások közepette teszik fel a kérdést, hogy valóban saját döntésük vagy az események által rájuk kényszerített állapot-e a szingliség. Ezzel szemben a férfiak még ötvenes éveikben, sőt hatvanas éveik elején is képesek a gyereknemzésre, így őket ez a probléma kevésbé foglalkoztatja.
válasza: válasza:Szomorúan olvastam végig a történeteteket. 43 éves férfi vagyok, és pszichológusként, tanárként dolgozom. 15 éve vagyok házas, van egy gyönyörű feleségem és 2 csodaszép gyermekem. Ha megengeditek, szeretnék segíteni Nektek, ugyanis szerintem a kapcsolatotok megmenthető volna. Ti valóban egymásnak lettetek teremtve, de mindketten nagyon sok hibát követtetek el. Ez adódhatott abból is, hogy túl nagy volt a megfelelési kényszeretek. Annyira akartátok, hogy működjön, hogy akaratlanul egyre több és nagyobb hibákba estetek.
Lévén, hogy először a férfi kérdését olvastam, erre reagálnék. Egy 26 éves nő, bármennyire is felnőtt már, még alakuló félben van. A nők, mindent érzelmileg élnek át, és mivel az anyaság kódolva van bennük, akaratlanul is a majdani házasság, a közös gyerekek a szemük előtt lebegnek. Ezért is fordulhatott elő, hogy a kérdésedben feltett lift gombos problémát később a közös gyermekvállalásra ható szemszögéből magyarázta. Ezért, bár nem való az első közös szilveszteren egyáltalán bármin is vitatkozni, de ha már megtörtént, próbáld a magyarázatát úgy elkönyvelni, hogy ha nem ez lett volna rá a válasza, akkor nem is lenne igazi nő. A többi, amiket leírtál, a tv-s sztori, esetleg a gps, az mind-mind butaság. A részéről talán kötözködés, de nem hinném, ha tudta volna előre, hogy ez Neked sokkal később is még gondot fog okozni, akkor is megteszi. Az élet öröme sok más mellett a spontaneitásokban rejlik, így butaság volna mindig, mindent előre megtervezni. A gondolatainkat és kimondott szavainkat rengetegszer nem tudjuk kordában tartani, ennek elvárása is képtelenség. Ezért sokszor akaratlanul megbántjuk a másikat. És itt az akaratlanul szón van a hangsúly. Mert kell tudni különbséget tenni a kettő között. Két ember minél több időt tölt el egymással, annál inkább összeszoknak, s annál kevésbé fogják egymást akaratlanul megbántani. De 8 együtt töltött hónap ahhoz sajnos kevés, hogy a másik minden rezdülését ismerd. Ezért nem lenne szabad ennyire összeveszni, vagy megjegyezni és el sem felejteni az ilyen jellegű megjegyzéseket. Egy pillanatra gondolj csak bele. Tudod-e például, hogy melyik virág, melyik ital, melyik szín Kedvesed kedvence? És ha nem tudod, akkor honnan tudhatnád, hogy mely gondolatok vannak a fejében, mi az amivel igazán megbántod, vagy igazán örömet okozol? Ha ezen egy kicsit elgondolkozol, akkor magadtól is rájössz, hogy talán amikor a gps-hez nyúlt, nem sejtette mekkora problémátok lesz majd ebből.
Úgy látom szereted ezt a lányt, s bár azt írod szakítottál vele, és ez Téged megkönnyebbített, nem hiszem, hogy így van. Mérges vagy rá, mindazért amivel fájdalmat okozott Neked, és mérges vagy rá, hogy már nincs melletted. Ugyanakkor úgy érzem mérges vagy magadra is, mert tudod, hogy Neked is vannak hibáid, az ő hibáit mégsem tudtad elfogadni. A kérdésfeltevésed elkeseredettségből adódik, de a hozzászólásaid már-már gúnyosak. Mindig újabb és újabb problémádat írtad le, mellyel a válaszolókból azt csikartad ki, hogy látatlanba se szimpatizáljanak még véletlenül sem a lánnyal. Ezzel együtt, ha nem érdekelne már, nem töltöttél volna egyetlen percet sem ezen az oldalon a szakítás után.
Most pedig jöjjenek a leányzó kérdéseihez való hozzáfűznivalóim. Te sokkal részletesebben írtad le a problémáidat, ezzel nem kevés időt eltöltve. Mindkét esetben már a szakítás után, ami arra enged következtetni, hogy a különválás után is ez volt ami legjobban foglalkoztatott. Már itt leszögezhetem, hogy biztosan szereted ezt a fiút. Az írásaidban az általad megélt tényeket írtad le, és a hozzászólásaidban a válaszadók üzeneteire reagáltál, nem gúnyolódtál. A férfiak másképpen működnek, mint a nők, nem az érzelmeik vezérelik őket elsősorban. A barátod viselkedésére, arra amiket a veszekedések alkalmával mondott, nincs mentség. Csúnyán viselkedett, nem szabadott volna. Nem hiszem, hogy ilyen mondatok hallatán lenne olyan nő, aki nem fakad sírva. Mégis gondolj arra, hogy valójában nem így gondolja. Ő is emberből van, érző lény. És bár nem szabadott volna, de a célja az volt, hogy szándékosan fájdalmat okozzon Neked. Hidd el, akkor volt őszinte Hozzád, amikor órákon keresztül beszélt és kért bocsánatot a kocsiban. Sokszor mondanak az emberek kétségbeesésükben olyat, amit később megbánnak. Ezért is kérnek később bocsánatot. És mivel nem vagyunk természetfeletti lények, sokszor elkövetjük ugyan azokat a hibákat, mire végre tanulunk belőlük. A megcsalás egy sajnálatos dolog, a párod részéről szégyenletes. Ha problémátok van egymással minden esetben megbeszélni kell, nem pedig menekülni előle. Régen történt, októberben. Már biztosan megbocsájtottad neki, elfelejteni mégsem tudtad. Még nem telt el elég idő, nem nyerte el újra a bizalmadat. Ha azt az érzést próbálod magadban erősíteni, hogy bízol a partneredben, számára Te lehetsz a legjobb, akkor felgyorsítható a folyamat. A tisztelet kölcsönös kell legyen. Ennek egyik alapvető fontosságú alkotóeleme az őszinteség. Azért van két ember együtt, mert nem csak szeretik egymást, hanem számíthatnak egymásra. Nyugodtan kérdezz bármit a párodtól és beszélgess vele bármiről. Egy kapcsolatban közötök van egymáshoz, egymás minden öröméhez és gondjához. Teljes bizonyossággal állíthatom, hogy nem vagy beteg. Sem skizofrén, sem nem normális. És ezt a párod is tudja. A női-férfi szerepekről alkotott véleménye abszolút az ő átgondolatlan elképzelése, a valóságban nincs így, ne vedd magadra. A legnagyobb butaság az lenne, ha ennyi „harc” és befektetett energia után megfutamodnál. Ne akarj szabadulni a kapcsolattól.
Szereted ezt a fiút, mindazok ellenére, amit itt megfogalmaztál. Miért? Azért, mert Te is úgy látod, hogy az igazi énje nem ilyen, hanem olyan, amibe beleszerettél. Ha keres, ne utasítsd el, legalább beszélj vele. Felnőtt emberek vagytok, akiknél ez nem lehet akadály.
Az én meglátásom:
Ti egymásnak lettetek kitalálva! Lépjetek mindketten túl a sértettségeteken és büszkeségeteken! Ha azt mondtátok, hogy március elsejével tiszta lappal új életet kezdtek, akkor ezt tegyétek! Az októberi megcsalás épp úgy, mint a szilveszteri lift-gomb sokkal hamarabb volt! Ha két ember 8 hónap alatt ennyi megpróbáltatás után, ennyiszer újrakezdi a közöset az nem véletlen! A közös azt jelenti, hogy mindaz, amiben Ti ketten szerepeltek! Nem számít, hogy mit értetek el, míg a másikat nem ismertétek! Nem számít milyen emberek voltatok! Az számít, hogy együtt mit értek él, s együtt milyen emberek vagytok! Szeretitek egymást, ez nem is kérdés! Sok hibát követtetek el mindketten! Felejtsétek el őket, bocsássatok meg egymásnak, s ne kövessétek el újra őket! Ez a megoldás! Nem attól lesz valaki nő, hogy hogyan viselkedik a szexuális kapcsolataiban! Ezzel együtt meg kell beszélni ha probléma van, és ha a partnered igényli és Te nem az undorodás miatt nem csinálod meg, akkor igenis, legyen része az életeteknek egymás orális kielégítése is. És nem attól lesz valaki férfi, hogy a büszkeségét előtérbe helyezve nem kér bocsánatot attól, akit szeret. A Rómeó és Júliában vajon „papucs” lett a férfi, hogy ő állt az erkély alatt, s mondta el kedvesének mit jelent számára?! Persze, hogy nem! Kedves férfi társam! Napokkal ez előtt megbántottál valakit! Valakit, akit nem csak, hogy elmondásod szerint szerettél,hanem meg sem érdemelte volna! Tehát, az volna a helyes, még ha a kapcsolatot nem is kívánjátok folytatni, hogy felhívod, és őszintén bocsánatot kérsz!
Biztosan mindketten olvassátok a másik kérdéseit is, azért én mindhárom kérdéshez bemásolom a javaslatomat!
Sok boldogságot, és szerelemben együtt töltött éveket kívánok Nektek!
Üdvözlettel: K.H
válasza:Amúgy mi történt , ha még itt vagy??
:)
Hogy vagy?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!