Szerintetek egy nőnek, ha szeret, el kell viselni mindent a férfitől? Ki mondja meg, hogy mi a normális és mi nem. A párom szerint nem vagyok normális, ki kellene vizsgáltatnom magam. Én nem gondolom így, de kíváncsi lennék a véleményetekre.

Szeretném, ha tudnátok tanácsot adni, ill. véleményt mondani a következő történettel kapcsolatban. 26 éves vagyok, a párom 38. Júniusban, egy szórakozóhelyen ismerkedtünk meg. Neki akkor volt egy –elmondása szerint nem túl jó, ugyanakkor nem rossz, azaz nem elviselhetetlen- 5 éves párkapcsolata, nekem nem volt senkim. Augusztus elején szakított a lánnyal, mert az észrevett egy általam írott sms-t a telefonjában. Azóta minden nap együtt vagyunk, de nem élünk együtt. Ő rák, én vízöntő. Én nagyon szerelmes voltam – talán még vagyok is belé-, és bár ma szakítottunk véglegesen, azt mondta, hogy szeret és velem képzelte el. Nem tudom, hogy a problémák igazából hol kezdődtek el.. A megismerkedésünk előtt mindkettőnknek saját élete volt, melyen azóta sem szívesen változtattunk. Sajnos az én egyik legnagyobb hibám, hogy ha úgy érzem, hogy a kapcsolat bármilyen okból kifolyólag (akár egy vita kapcsán) nem fog tudni működni, és a probléma megoldására sem látok esélyt, akkor inkább kiszállok. Ebből következőleg kb. havonta egyszer biztosan „szakítottunk”, majd vagy az Ő, vagy az én kérésemre kibékültünk. A párom elmondása szerint számára ez volt a legelviselhetetlenebb bennem. Az én igazi problémám október elején kezdődött, amikor megtudtam, hogy az egyik hasonló 2-3 napra összeveszős, szakításunknál ő egy lánnyal lefeküdt. Bár ez önmagában is eléggé fájt, a legelviselhetetlenebb számomra az volt, hogy bár az anyagi helyzete engedte volna, mégsem szállodába mentek, hanem abba az ágyba, ugyan abba az ágyneműbe, amibe előző este még én feküdtem. Bár Ő azóta úgy emlékszik, hogy akkor mi nem jártunk, én sajnos pontosan tudom, hogy bár nem voltunk együtt, mert vitáink voltak, nap, mint nap többször beszéltünk telefonon, az ominózus dolog megtörténte előtt is, kb 30 perccel. Végülis kibékültünk, megígérte, hogy többet nem fordul elő a dolog, mert rájött, hogy valóban engem szeret, s nem akar elveszíteni. Aztán, kb. egy hónap múlva véletlenül derült ki számomra, hogy történt hasonló eset, sokkal korábban is, nem is egy, ill. azóta is létező apró hirdetések vannak feladva erre a célra. Ebben az esetben próbáltam a fájdalmat nem kimutatni, de természetesen kb. 2 hét gyötrődés után elmondtam Neki. Elmondtam, hogy fáj, hogy ilyet csinált egyáltalán, fáj, hogy a hirdetések azóta is aktívak, ill. hogy még ha „régen” is történt a dolog, a „jelentkezők” e-mail címei és telefonszámai azóta is mentve vannak Neki. Ebből természetesen egy újabb vita alakult.. Azt mondta, hogy október óta nem volt mással, mert megértette, hogy ezzel nekem mekkora fájdalmat okoz, és nem akar bántani, ráadásul nincs szüksége másra, engem szeret. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, Neki is mondtam, hogy ezek után nem tudom hogyan fogok tudni Benne megbízni, de megpróbáltam. Mert szerettem és akartam bízni. Persze nem ment, sok mindenben valószínűleg tévesen láttam rosszat, amivel Őt nyilván akaratlanul, de bosszantottam.. de úgy érzem, Neki nem is volt célja, hogy megmutassa bízhatok benne. Most szombaton kiderült, hogy terhes vagyok. Bár már pénteken megbeszéltük, hogy vasárnap egy ebédmeghívásra megyünk, utána vásárolunk, nekem azért miután a terhesség kiderült, az lett volna a legfontosabb, hogy az interneten orvosok után nézzünk. Az ebédmeghívás, kutyasétáltatás után elmentünk vásárolni, de mikor azt mondta, hogy most csak nézelődni fogunk, majd holnap vásárol, ingerült lettem, hogy nekem lenne fontosabb dolgom. Itt kezdődött a végleges szakításunk. Azt mondta ez az Ő ideje, akkor sétálgat ajándékot nézegetve, amikor csak akar. Megkértem vigyen haza.. először hozzá, hogy összeszedjem amire másnap szükségem lesz, majd haza, a bejelentett lakcímemre, ahol egyébként minden cuccom van.. (nem éltünk együtt, de minden este nála aludtam.. péntekenként egy kisebb bőrönddel mentem át Hozzá, majd hétfőn reggel haza..)

Vasárnap este talán váltottunk pár sms-t, e-mailt, majd Ő azt mondta segít bármiben, ami a terhesség-megszakítással kapcsolatos, én meg azt, hogy nincs szükségem a segítségére. Ma (hétfőn) többször hívott telefonon, de nem vettem fel, nem akartam vitázni. Írt sms-eket, amikre reagáltam.. majd egyszer csak közölte, hogy a kapu előtt vár. Lementem beszélgetni.. és a következő történt… Szinte ahogy beszálltam a kocsiba mondta, hogy ugye tudom, hogy nem maradunk együtt.. mondtam tudom, hiszen akkor már én is éreztem, hogy ennek semmi értelme.. Kb. 30 perc telt úgy, hogy én meg sem szólaltam.. ez alatt az idő alatt elmondta, hogy pszichopata és antiszociális a viselkedésem, ezért kezeltessem magam – mert sűrűn összevitatkozunk, veszekszünk, szakítunk, majd kibékülünk. Egy 13 éves, buta gyerek szintjén állok – ezt azért, mert szinte mindig sírok az ilyen jellegű dolgoknál. Ezen kívül nem bírja elviselni a viselkedésemet, alaptalannak tartja az esetleges féltékenységet és bizalmatlanságot Elmondta, hogy van nálam jobb, szebb, okosabb.. a testem sem egy nagy szám, az interneten bármikor talál ilyet, a narancsbőrös fenekemről nem is beszélve. Az élete, a pénze a sajátja, nincs beleszólási jogom semmibe, azért dolgozik, hogy ha akarja, bejelentés nélkül költhesse a pénzét lányokra, mert ugyebár futja. Majd akkor lesz hűséges, ha lesz egy gyereke meg egy felesége, akit szeret.. de egyenlőre nincs – nem véletlenül. Szerinte a viselkedésem nem normális.. akkor lenne az, ha nőként viselkednék mellette, s minden esetben boldog lennék, hiszen Ő biztosítja a feltételeket.. Az okos nő szerinte vak, s a párjában feltétel nélkül bízik.. ha ez nem így van, akkor az nem is szerelem..

És nem először hangsúlyozta, hogy ha Vele akarok lenni, akkor könyörögjek Neki..

Erre kb. csak annyit reagáltam, hogy biztosan igaza van, én rontottam el mindent.. bár szeretem, de nem minden áron.. szerintem nem normálisak az elvárásai, és én ezeket a feltételeket nem fogadom el.. inkább nem akarok Vele lenni.

Kinevetett természetesen, hogy még mindig Mellette ülök, mert Ő az én helyemben már régen elküldött volna a melegebb éghajlatra, és emelt fővel úgy távozott volna, hogy többet szóba sem áll velem.

Elmondta, hogy a barátainak megmutatja sokszor az sms-eimet, akik szintén azon a véleményen vannak, hogy mihamarabb szabaduljon meg tőlem..

Elmondta, hogy a volt barátnője pénzt kért kölcsön tőle (több tízezres összeget), de Ő adta örökbe, hiszen úgyis vett volna karácsonyra Neki ajándékot. A lánnyal most azt mondta csak az én unszolásomra szakított.. pedig a lányban semmi hiba nem volt, a lánynak azóta sincs új kapcsolata, hiszen még mindig Őt szereti..

Majd elmondta, hogy én vagyok a legjobb dolog az életében, nálam szuperebb barátnője még sosem volt.. Nem értettem, mondtam Neki, hogy ha annak ellenére amiket eddig mondott, velem szeretne lenni, és hiszi, hogy én ezek után Vele szeretnék lenni, akkor Ő a nem normális.. hisz pont az imént mondta el, hogy semmi nem nagy szám bennem, ilyet bárhol talál.. elmondta megint, hogy ez kémia, szerelem.. szereti minden porcikámat.

Megígérte, hogy nem keres többet, megígértem, hogy én sem keresem Őt.. de Ő csak nevetett, megjegyezte, hogy éjfél van, és úgyis jelentkezni fogok, legkésőbb 24-én..

Majd mosolyogva megkérdezte, hogy Nála alszom-e, és mivel azt mondtam, hogy nem.. annyit mondott, hogy: szia Kicsim..

Kicsit hosszúra sikerült, s a történet még így sem teljes, elnézéseteket kérem ezért.

Nagy szükségem lenne a véleményetekre.. Egyrészt azért, hogy tudjam, valóban kellene-e magamat kezeltetnem, tényleg nem vagyok normális..? Szeretném, ha elmondanátok, hogy Ti, ilyen feltételekkel vállalnátok e egy kapcsolatot..? Szerintetek 5 hónapos szakítás után, még ha a jó kapcsolat meg is maradt, szokás a „volt-nak” ajándékot venni? Lehetséges, hogy Neki van igaza és így lenne a normális..? Én úgy érzem, hogy szeretem, szerelemmel.. az eszem mégis azt diktálja, hogy gyorsan száljak ki belőle.. Melyikre hallgassak.. harcolnom kellene érte, könyörögnöm kellene Neki, ahogyan Ő mondja?

Bármilyen tanácsot szívesen fogadnék.. És nagyon köszönöm, hogy egyáltalán szántatok időt a történet elolvasására.. (ha valami lényeges infót a "tanácsadáshoz" kifelejtettem, elnézést.. ha kérdeztek-válaszolok)