Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti elhagynátok a párotokat akkor ha súlyos pszichés indulatkezelési rendellenessége lenne?
Röviden:
Nem tudja kezelni az indulatait, igazából csak veletek kapcsolatba nem (egyenlőre)
ha nagyon nem tetszik neki valami, hirtelen odajön és megszorítja a karotokat középerősen.
Időnként dührohamai vannak, ami abban nyilvánul meg, hogy saját magában tesz kárt: üti a fejét, tépi a haját, remeg, nem bír leállni.
Nincs gyerek, még házasok se vagyunk, nagyon szeretem.
Ez az állapot szépen fokozatosan alakult ki, egyre gyakrabban van, foilyamatban van a szakember, de nem biztos, hogy tud segíteni.
Nagyon szeretem a párom, de akárhányszor előjön ez, legaszívesebben abban a pillanatban lépnék.
Másfelől önzőségnek tartom, meg butaságnak, mert ezen kívül minden rendbe van köztünk.
Eléggé tanácstalan vagyok, úgy érzem nem tudnám itt hagyni, mert nagyon szeretem.
De ez az értékrendemmel nem fér össze, a tűréshatáromat meg már jópárszor túl lépte, néha már nekem is furcsa dolgaim lettek...
válasza:Ugyanaz jutott eszembe nekem is mint amit a 20-as mondott. Bár lehet tévedek, nem vagyok pszichológus nem ismerem az ilyen természetű viselkedések hátterét. Valamiért nekem is az jutott eszembe, hogy ez mindíg is benne volt csak azután merte kiengedni, hogy rájött megteheti veled.
A bántalmazóknál meg jellemző ez a viselkedés, megbánja, bocsánatot kér, ígérget aztán előlről kezdődik az egész ja és ált. egyre durvább az idő előrehaladtával. Ebből viszont már sokat láttam sajnos (szerencsére nem saját tapsztalat, munka során elég sok kisiklott élettel találkozom főleg büntető ügyekben).
És még valami, a szerelem nagy úr, de tudnod kell ésszel is vizsgálni egy kapcsolatot. Hajadra kenheted a szerelmed ha pl félni kell tőle mert véletlenül megfeletkezel róla, hogy nincs otthon aceton. A te döntésed, de én nem maradnék vele az biztos. (más kérdés hogy én szakítani tudtam a szerelmemmel mivel ésszel beláttam, hogy sose lennék boldog vele, a lelki defektusai miatt, fájdalmas volt és nem mondom hogy másnak is így kéne tennie, de én nem bántam meg az akkori döntésem)
válasza:Egyébként a pszichológusi kezelések a párodhoz hasonlóknál nem sokat érnek. Rengeteg ilyen kísérleti kezelés volt: az esetek nagy többségében a bántalmazó újra bántalmazóvá vált amint visszakerült a megszokott életébe. Nagyon ritka, hogy az agresszív ember normálissá váljon. Akkor volt nagy változás, ha az illető pl. alkohol hatására vált agresszívvá, ahogy leszokott megszűnt a bántalmazás is. De nálatok magában a jellemében van gond.
Sok kísérlet leírás fent az interneten ha gondolod keress rájuk és olvasd el őket.
válasza:20-assal maximálisan egyetértek! Azonnal hagyd el, míg nem késő. Gyereket pedig eszedbe se jusson szülni neki, 1: őket is bántalmazná, akár el tudod hinni, akár nem, 2: ők is örökölhetik, vagy felvehetik ezt a magatartásmintát. Ne tedd tönkre az életed, de pláne, egy/több gyerekét se! Lépj le, amíg nem késő, mert hidd el, ez csak rosszabb lesz.
Sok sikert, és önbizalmat!
Egy pszichológus hallgató
válasza:Eltelt egy év.
Járt pszichológushoz, szerintem nem annak, hanem az átmeneti stresszhiánynak köszönhetően volt több hónap is amíg semmi nem volt.
A pszichológus szerint sose bántana engem... Hanem így vezeti le a feszültséget. Rosszul rögzült be nála.
De igazából a dilemma még mindig bennem van... :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!