Párom súlyos beteg, félek, hogy kárt tesz magában. Mit tehetnék?

3 Milyen társ az, aki leirja a társát, és már haldoklónak, ahelyett, hogy emelné, hogy az utolsó követ is megmozgatva, és lehetőséget biztatva erőt adjon neki.

Már maga az inditód is "kissé" flegma és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a társad meg is halhat..

Tudod én láttam többszörős áttétes daganatos embert, akiről a dokik lemondtak, egészségessé válni.

"Szerencsére egész jól van"

Még jó, hogy ilyen szerencsék érik...

"Szerencsére egéyz jól van. Fájdalmai nincsenek. Akkor mi a baj?"

Semmi baj, csak egy kis rák....OMG, mi is lenne a gond?

Támogasd, szeresd, ha kell ápold, mást nem tudsz tenni. Vannak még csodák!

*Támogasd, szeresd, ha kell ápold, mást nem tudsz tenni. Vannak még csodák!

De tud. Nem fogadja el, és utána megy a dolgoknak.

Csodák ott vannak, ahol nem fogadják el a rákot.

"Csodák ott vannak, ahol nem fogadják el a rákot."

Maradjunk annyiban, hogy aki halálos beteg az bizony meghal. Ez az élet rendje, aki ezt elfogadja, annak sokkal nyugodtabbak lesznek az utolsó hónapjai. Sokkal rosszabb, ha valaki retteg a haláltól ahelyett, hogy elfogadná, hogy el fog jönni.

A kérdező párját csupán az különbözteti meg tőled vagy tőlem, hogy ő már tudja, hogy mikor jön el, míg te vagy én nem tudjuk, hogy holnap vagy 50 év múlva...