Cinkes, ha kitartott, eltartott nő vagyok? Szerintetek meddig jó ezt csinálni? Nektek család mit szólna hozzá?

Én most őszintén leírok mindent, kérdezhettek nyugodtan, ha valami nem tiszta. Ameddig én tisztelettel és rendesen írok neked, addig kérlek te is így tegyél!

20as éveim elején járok, sosem dolgoztam igazán, max. ha kellett tényleg valamire nagyobb összeg és a szüleim nem akarták kifizetni. Sok szorgos ember talán azt gondolja most de egy ingyen élő kis k.urva vagyok.. Megértem őket. Csakhogy van egy életszemléletem; a saját szememmel láttam, amint a szüleim (tizenéves koruktól kezdve) kidolgozták a belüket, fizikailag széjjelcseszték magukat, gyógyszert szednek stb. csakhogy némi aprópénzhez jussanak ebben a csóró világban, na én ettől rosszul vagyok. Persze a kb. 20 év alatt, már tartanak valahol, de én nem akarom az egész életemet azzal tölteni, hogy fizikai munkákkal keressek havi 1-2 száz ezret és egy 50 nmes bérházba lakjak. Ez szerintem szánalmas. Van, akinek ez már maga a valóra vált álom, mert a 0-ról indult, de nekem nem ez az élet.

Én régen full őszintén megkérdeztem a családomat, hogy ha kitartott nő vagyok, milyen véleménnyel volnának rólam. Apukámmal az élen mindenki azt mondta, hogy ha én erre vágyok, akkor semmi akadálya, de arra figyelmeztettek, hogy a milliomosok gyakran piásak, agresszívek vagy hasonlók, ezért vigyázzak, hogy kivel állok össze.

Őszintén mondom, hogy kitartott nőnek lenni a világon a legjobb, pláne, ha egy rendes, munkamániás palit fog ki az ember,mint én. Mindent megkapok, ami csak pénzen vehető, egy ilyen férfit nem kell őszintén szeretni és az én barátom is tudja, hogy színészkedem, de mivel jól csinálom, már-már beveszi. Egyfolytában melózik, cégvezető, sokszor bent alszik az irodájában és semmit nem vár el tőlem az ég világon, csak hogy játsszam el, hogy szeretem, ha van ideje rám, foglalkozzak vele és a céges ügyeken kívül mindent én intézzek. Ja meg el kell viselnem, hogy más témája nincs soha mint a munka.... mi van a munkában, hogy állnak a projektek, mi volt az nap a melóban, mennyi pénzt sikerült profitálni (bár ez a rész mindig érdekel, innen tudom, hogy mennyit kapok),stb.

Teljesen bízik bennem, mert minden kártyáját odaadja, nála általában kp. van, pénztárcájából is bármennyit kivehetek. A kapcsolat elején letisztázta velem, hogy ezt várja el tőlem; legyek határozott, szerető, gyengéd, követelőző, őszinte és egy domina, mert neki ez a fétise. (aki nem tudja mi az a femdom nézzen utána.. gyakorlatilag azt kérte, legyek az úrnője, ő meg a csicskám, ezért "él") Eléggé betegesnek hittem először, aztán rájöttem, hogy baromi jó életem van mellette és nem is unatkozom. Egy tök szép villában lakom, gyakorlatilag egyedül, mert heti 2-3 x jár haza, mindig nekem kell bemennem hozzá az irodába. Egész nap vásárolhatok, barátnőimmel lehetek, szüleimmel lóghatok, bulikba járhatok. Mintha szingli lennék, csak valaki hátulról több millióval támogat. Egyszer unalomból átmentem a szüleimhez és anyámmal együtt átterveztük a házukat. Az egészet felújítottuk, kibővítettük, full megváltoztattunk mindent, amit én fizettem és észre sem vette a barátom, hogy több millió elment a kártyájáról... azóta se tudta meg, rá sem kérdezett.

Szerintem én nem teszek rosszat. Én élvezem, hogy kihasználok egy milliomost, aki pont ezt várja el tőlem, hogy irányítsam, és mindenről én gondoskodjak otthon, cserébe akármennyit és akármire költhetek. Családom nem bánja és ezzel nekik is egy csomót adhatok, amivel meghálálom, hogy eddig mindent megtettek értem. Csomót utaztam és nyaraltam már velük meg a barátaimmal is.

Nem értem azokat, akik szerint ez rossz dolog vagy szemétség. Tudja, hogy nem ő életem szerelme és azt is, hogy ha elvenne, akkor csak a pénze miatt mennék hozzá. Én tisztán játszom ezt a játékot,mégis olyan meggyőzően, hogy már mondta nekem a párom, elhitte, hogy imádom őt. Aki azt mondja, hogy rossz dolog a kitartottság, az valahol biztos féltékeny... Azért hülye sem vagyok, tudom hogy egy nap elválnak útjaink, amikor én már családot és egy szerető férjet akarok, épp ezért én rengeteg pénzt is teszek félre, amiről csak a szüleim tudnak. Konkrétan az apám kártyájára utalok mindig.

kb. 30-35 éves koromra elakarok szakadni az érdekpasiktól és addigra már annyi pénzem lesz, hogy én tarthatnék el valakit (persze hülye lennék, ha megtenném..). Ezután akarok olyan férfit, aki szeret is és ha vitatkozunk el is mondjam a véleményemet,mert most azért fogom vissza magam, mert úgysem érdekel általában a téma,meg mert inkább eljátszom, hogy besértődöm, amiért a kedves párom ad egy köteg pénzt, hogy jobban legyek. Akit szeretek és elvárnám, hogy tiszteljen, attól a bocsánat kérés esne jól, de tőle nem számít, mert engem ebben a kapcsolatban tényleg csak a pénz érdekel. Ki akarom élni magam mellette és bárki pénzes pasi mellett, amíg "fel nem növök" és utána háziasszony akarok lenni, aki főz,mos, takarít, gyerekeket nevel, háziállatot tart (az mondjuk most is van, de szeretnék egy lovat majd, mert imádok lovagolni), ház körüli munkákat végez és ilyenek. Szóval sosem akarok dolgozni, elvárom, ha én minden összegyűlt pénzemet beleviszem egy rendes kapcsolatba, akkor a férjem viszont dolgozzon! Nekem így tetszik az életem és így tervezem. Van, aki örök életére pincér, kőműves, bányász, szakács, kukás vagy boltos akar lenni, mert megvan elégedve havi 100 fttal és megtud belőle élni. Nem nézem le az ilyeneket, én becsülöm, hogy dolgoznak, de én sosem tudnék így élni...