Szerintetek szakítsak vagy van még remény?

Persze a döntést magam fogom meghozni csak kiváncsi vagyok a véleményekre. A párommal (26) három éve vagyunk együtt. Én úgy menekültem a kapcsolatba egy nagyon csúnya csalódás miatt, ami lelkileg kicsit tönkre is tett. A párom kedves volt hozzám, és már régebben is tetszett, így összejöttem vele, de sokáig mem voltam igazán szerelmes. Ő olyan tipikus anyuci pici fia volt, 25 évesen is még bukdácsolt az egyetemen, én meg korán érő típusként valami férfiasabbra vágytam. Aztán lassacskán a párom kikupálódott, leszakadt az anyja szoknyájáról, és dolgozni kezdett. Napi 11 órája megy el a munkával és a bejárással, nálunk lakik, így szinte az összes házimunkát megcsinálom (én itthon vagyok szakdolgozatot írni, de már keresek munkát). Ahhoz képest, hogy ki van szolgálva, folyamatosan csak megaláz, mióta dolgozik, hogy ő mennyi mindent kifizet nekem (ez igaz, de mindig ő ajánlja fel), én meg csak meresztem a ...-mat egész nap, és ha 2 hétben egyszer megkérem, hogy porszívózzon ki, már ki van akadva. Folyton érezteti, hogy ő most már jól keres, az én önbizalmamat meg sárba tiporja ezzel, mert én sokkal jobban tanultam, mint ő, 22 se vagyok, de máris végzek az egyetemmel (ő 25 múlt, mikor végzett a 3 éves szakkal), mégsem találok munkát. De nem csak ez a baj, a másik hatalmas problémám a szexuális életünk, ami gyakorlatilag alig van. Régen mindig próbálkozott, de mivel nekem pár év után a fogamzásgátló tönkrevágta a libidóm, sosem volt kedvem hozzá, kedvetlen és depressziós lettem tőle (ami a környezetem negatív visszajelzései miatt - konkrétan még a saját szüleim sem szeretnek, a barátaim is eltűntek mind - még mindig tart). Viszont már 1,5 éve abbahagytam a tablettát, a libidóm, mint a tabletta előtt, de a páromnak már soha nincs kedve. Oké, hogy sokat dolgozik, de mikor nem dolgozott, akkor is így volt. Szó szerint könyörögni kell, hogy érjen hozzám, különben hetekig nincs szex, pedig mindenki szerint csinos, jólöltözött, szép lány vagyok. Az alakom is jó, 170 cm/52 kg, mikor a párom megismert, csak 49-50kg voltam, ezzel sem lehet baja (rámfért, az a 2-3 kg, így is még nádszál vékony vagyok). Nem értem, mi a baja, de szerintem már nem kíván engem, legalább nem kezdeményez. Régen sokszor visszautasítottam, mikor tablettát szedtem, mivel folyamatos hüvelygombám volt tőle, és ez akkor rosszul esett neki, nem értett meg engem, sőt még most sem érti meg utólag. De most meg már lenne kedvem hozzá, simogatom, bújok hozzá, de ő max lerendez egy mamámszerű puszival meg kézsimogatással. A testem meg már annyira taccson van, hogy heti 1-2x férfiakról álmodom, akik szeretkeznek velem, sőt a havi 1-2 szexnél, ami néha van, annál is már fantáziálni kezdtem egy másik férfiról, aki kedves hozzám, figyelmes velem és ugyanúgy mindent meg tudna adni, amit a párom, csak mivel külföldi, én félek lépni a bizonytalanba, ráadásul a párom nálam lakik, hogy dobhatnám ki?! De már elegem van, hogy soha nem ér hozzám, minden ciklusom végén eszembe jut, hogy jobb lenne kioperáltatnom a méhem, minek szedvedek itt a görcsökkel, rosszulléttel, ha vele maradok, úgysem számít a nőiességem. Szó mi szó, nem ehhez szoktam hozzá, neten férfiak tucatjai írnak nekem, hogy megismernének, régen is egy kapós lány voltam, azóta sem lettem se csúnyább, se kevésbé szexi, mégsem kellek a páromnak. Ha meg felhozom neki a témát, csak azzal jön, hogy miattam másfél évig szenvedett, hogy nem akartam lefeküdni vele, most én mit rinyálok. Ti mit gondoltok erről? Szerintem ha egy férfinek könyörögni kell folyamatosan a szexért, ott már hatalmas gondok vannak, de ezért nem merem kidobni őt (pedig már jó lenne egy normális férfivel lenni minden téren).