Kapcsolattartás az exekkel. Ti hogy álltok ehhez a kérdéshez? Mi az ami belefér és mi az ami már nem tolerálható?

Én írtam, hogy minden nap chatelek az exemmel. De ez a kérdés ennél szerintem árnyaltabb. Van olyan exem is, akivel csak születésnapokon egy rövid üzenetben felköszöntjük egymást, és van olyan is, akivel egyáltalán nem beszélünk.

Szerintem a kapcsolat milyenségétől és a szakítás körülményeitől függ a dolog. Akivel beszélgetek, belé soha nem voltam igazán szerelmes, és ő se belém. Csak nagyon jó barátok voltunk és gondoltuk, ha már ennyi közös van bennünk, és mindketten szeretnénk családot, gyereket, költözzünk össze és próbáljuk meg. Nos, nem jött be. Még egy olyan igazi szenvedélyes szeretkezésünk se volt. A kapcsolatunk egyetlen pozitívuma a jó beszélgetések voltak, amiről viszont nem óhajtok lemondani. Igazából sem az, hogy összejöttünk, sem az, hogy szakítottunk, nem változtatott a barátságunkon :)

Az meg, hogy az ember megcsalná az exszel az aktuális párt, nem ezen múlik. Eleve a megcsalás semmi más, csak döntés kérdése. Mindenkinek akad az életében bőven lehetőség, hogy ha akarja, megcsalja a partnerét. De senkit nem kényszerítenek rá. Aki nem akarja, az nem teszi meg, ez ilyen egyszerű.

Pontosan ez az, hogy az egyik reménykedik. Tehát rajta nemhogy nem múlik de még rá is játszik esetleg, hogy felélessze a régi dolgokat. Azt meg senki nem tudhatja, hogy a párja mikor lesz egy gyenge pillanatában hogy engedjen a kisértésnek, az esetlegesen feltoluló kellemes emlékek is tudnak befolyásolni. Ha pedig a régi érzelmeknek akár csak morzsája is feléled akkor onnantól bizony elgondolkoznak, hogy mi lenne ha újra megpróbálnánk. Olyan másnak tűnik, talán már megváltozott és jobb lett! stb stb stb... Ezért tartom reális veszélynek az exet. Persze mindenki azzal jön, hogy ő aztán nem, soha de mindenki igy kezdi senki se tervezi el előre csak "megtörténik". Megnézem hányan öltöztetnék fel a kedves exüket ha felajánlkozna nekik!!

Van az az idézet "nem benned nem bízok csak tudom, hogy mi is barátként kezdtük". Ennyi. Nem hiszek abban, hogy egy pár örökké együtt lenne és soha ne csalná meg a másikat. Előbb utóbb jön majd más akibe ugyanugy bele tudna szeretni és esetleg meg is történik ha együtt vannak igy a régi kapcsolatot általában felbontják az újért. Már harmadszor járok így. Kezdem belátni, hogy ez az élet rendje. Sírig tartó kapcsolatok ma már nemigen vannak. Még a házasságok fele is válással végződik.

Szerintem a dumálás belefér, na nem napi szinten és csak és kizárólag a partner tudtával... . Én is tartom a kapcsolatot exemmel, de nem akaródzik találkozni vele, max. 2-3 havonta egyszer, mert tudom, hogy párja van és nem akarok közéjük állni, vagy feszkót közöttük miattam... . Sokáig jártunk, tovább, mint az átlag, vagy mint képzelnéd, ő volt nekem az első komoly és jó barátok lettünk, de soha többet nem akarnék tőle többet! Nem hiszek a fiú-lány közötti feltétlen barátságban, úgy, hogy legalább az egyik ne akarjon többet a másiktól! Nekem csak a párom lehet a legjobb lány barátom is egyben! Amíg mindkét fél képes e szabályok szerint élni, addig szerintem oké a kapcsolattartás.

Ehhez fordított esetben is tartanám magam, ha én lennék te vagy a barátnőd. Ám végső soron a barátnőd helyében nem tenném kockára a kapcsolatunkat, az exek jól megvannak egymás nélkül is :D.

Hát akkor én vagyok túl idealista :) Szerintem a hűség döntés kérdése. Persze, hogy érik kísértések az embert, de ezeknek ellen kell állni. Gyenge pillanatban is. Ilyen egyszerű.

Mondjuk én azt is gondolom, hogy inkább hagyjon el a párom, de ne csak azért legyen velem, mert nem volt lehetősége megcsalni...

# 13 engem is csaltak már meg, így az én gyomrom nem fogadná be, hogy részt vegyek egy olyan partiban, ahol velem csalnák meg a párjukat...ez volt az egy...

kettő, testileg már annyira nem vonzódom a volt páromhoz, hogy én bizony ott hagynám pucéran, annyit láttam már, annyira ismerem már a testét, hogy nem érdekelne, gondolatban sem tudok játszani vele

szóval vannak kivételek, persze általánosságban neked adok igazat

Én is jó viszonyban vagyok a volt párommal, egy fórumon mindketten fenn vagyunk, úgyhogy szinte napi szinten hallunk egymásról, mondjuk mi nem bonyolódunk naponta hosszabb beszélgetésekbe, maximum néha írunk pár szót egymásnak. A férjem és a volt barátnője is írnak néha egymásnak. Mindezt egymás tudtával tesszük, sőt, ha a másik akarja, akár el is olvashatja.

Felnőtt fejjel már tudom, hogy hülyeség kitartani amellett a tévhit mellett, hogy nem lehetséges szakítás után baráti, vagy jó ismerősi viszony. Attól, hogy egy kapcsolat szerelmi téren nem működik, barátilag még működhet.

Hogy a barátnődnél ez szimpla baráti viszony, vagy több, azt nem tudhatom így kívülállóként. Talán a mindennapos, hosszú levelezés nekem is sok lenne. Ha ez azt az érzetet kelti benned, hogy nem vagy elég fontos, az nem jó. Szerintem a barátnőd lehetne kicsit megértőbb, akármilyen jó barát valaki, nem muszáj állandóan egymáson lógni olyan szinten, hogy annak a párkapcsolat lássa kárát.