Csak én reagálom túl? S ha nem akkor mit tegyek?

Van az osztályban egy fiú, ( az eddigi kb 9,5 évben amióta egy osztályba járunk beszéltünk kb 20 mondatot... ) akivel eddig nem nagyon foglalkoztunk egymással, de kb félévtől egyre többet "beszélünk" ( németen, meg angolon hülyéskedünk). Először azt hittem, hogy csak unatkozik, aztán nincs jobb ötlete, h kivel töltse el az órát, de aztán amikor csak tehette mellém ült angolon ( bnöm mellett is ugyan úgy volt hely , s egyre többet "beszélgettünk", hülyülünk, szokott rajzolni a padomra, füzetembe, néha ( egyik nap többször, másikon kevesebbszer ) olyan mintha "véletlenül" ért volna hozzám ( de közben elfekszik a padon, pont úgy, h hozzám érjen ), meg mintha keresné az ilyen "véletlenül értem csak hozzád" szituációkat, meg néha látom a szemem sarkából, h (amikor mellém ült ) mintha nézne, néha "szemezünk" is ( kb 1-4 mp-ig egymás szemébe "bámulunk"), meg néha csak úgy oda jön hülyülni is...

Kb. 5-6 hete egyre gyakrabban gondolok rá, meg h pl milyen édi volt amikor mellém ült, meg stb.

Szerintetek csak én reagálom túl a helyzetet? ( nem én vagyok az osztályban a legnépszerübb lány, de a többiek szerint tök jó alakom van, avagy kövér sem vagyok! ) Vagy ha tényleg akar tőlem valamit, akkor ezek jelek erre? Vagy tényleg csak hülyülni akar velem, s én reagálom túl az egészet? ( még sose volt barátom ( na jó, az oviban volt "barátom", de az ugye nem számít :P ) S mit csináljak h észrevegye, h elkeztem máshogy gondolni rá, mint egy jófej osztály társra?

Uccsó kérdésnek: az első szerelemnek tényleg majdnem mindig vége lesz?

17L