Csak túl reagálom a vőlegényem viselkedését vagy jogosan vagyok rá mérges?

Nő vagyok én is amúgy, és nagyjából veled egykorú. Totálisan megértem az érzéseidet, sokan esünk bele abba a hibába, hogy beleesünk valakibe, aztán minden sz*rt elnézünk neki. Engem még ugyan nem ütöttek meg, de volt olyan, hogy olyan trágárul beszéltek velem, hogy onnan már nincsen lejjebb, nagyon fájt, de aztán mégis hatott rám a "sajnálom" meg bújás...stb. De utána mindig újra meg újra megtörtént minden fogadkozás ellenére!

Szerintem aki egyszer képes valami ilyen aljasságra, az többször is megteszi. Régen ócska közhelynek gondoltam, de az élet sajnos igazolta a dolgot. A saját bőrömön is megtapasztaltam, meg mások kapcsolatai is beigazolták. Legyen szó csúnya beszédről, megcsalásról, ütlegelésről, szinte mindig megtörtént újra meg újra.

Tudom, hogy nagyon nehéz, és úgy érzed, mintha a szíved tépnék ki, de a legbölcsebb döntés otthagyni, ameddig még nem taszítja totálisan romokba a lelked, megvan még az önbecsülésed, és nem sodródtál bele a kapcsolatfüggőség csapdájába. Én összeszedtem magam, és kiléptem az ilyen kapcsolatból, és nagyon áldom az eget azóta is, hogy meg tudtam tenni, és biztosra veszem, hogy ha valaki megütne és a kezem csavargatná, akkor azonnal otthagynám!