Fiúk ti hinnétek nekem? Lányok, h értetnétek meg ezt a dolgot?

Ez nem nemkérdés. Én ugyanígy voltam, pedig én vagyok a fiú.

Nagyon fiatalon összejöttem az első barátnőmmel, 15 évesen. 5 évig együtt voltunk, közben kihűlt a kapcsolatunk, csak féltünk váltani mindketten. Végül csak rászántuk magunkat. De a barátaink többsége közös barát volt, így lehetetlen lett volna megoldani, hogy ne érintkezzünk. Idővel pedig beláttuk, hogy végül is mi is nagyon jó barátok vagyunk. Mindig is azok voltunk, csak akkor még volt benne valami plusz.

Neki lett először barátja (azóta is együtt vannak), én lepődtem meg a legjobban, hogy nem féltékeny rám.

Utána én találkoztam egy lánnyal, aki nagyon bejött, de iszonyú féltékeny volt. A végén már azt is meg akarta "tiltani", hogy olyan haverommal találkozzak, aki közös.. Itt mondtam hogy szevasz. Pedig akkor már benne voltam én is érzelmileg.

A mostani barátnőm jól kezeli a dolgokat. Először azért felmérte, ezt észleltem:) De utána elfogadta. Bízik bennem.

Amúgy pont arról dumáltunk valamelyik nap egy haverommal, hogy ez a legtutibb módszer arra, hogy a másik ne lépjen félre. A legnagyobb kereszt tudni, hogy bíznak benned, nem teheted meg... Egyébként meg ha féltékenykedik, akkor csak azért is... De lehet még gyerekes a hozzáállásom :D

24F

Féltékeny ember magában nem bízik.

Azért féltékeny mert azt hiszi van nála jobb. Ezen jár az esze. Pedig nincs nála jobb. Tudhatná, hiszen ezért vagy vele!:)

Megértelek, kérdező. Nekem is nagyon fáj, ha nem bíznak bennem, egyszerűen szétzúzza az érzelmeimet iránta, ha azt feltételezi rólam, hogy el akarom árulni őt.

"Mivel tudnám elérni, h bízzon bennem?" - Legfeljebb azzal, hogy megszakítod a kapcsolatot a volt barátoddal. De:

1. Ezzel magadat csalnád meg, egyszerűen megalkuvóvá válnál (én legalábbis így érezném).

2. Még így sem garancia, hogy meg fog benned bízni. Aki ennyire bizonytalan, annál mindig talál lehetőséget a bizonytalansága, ha nem a volt baráttal, akkor másvalakivel kapcsolatban.

Kettes vagyok. Nem tudom, lehet nem szerettem annyira mint te. A másik az, hogy én az előzőt is szerettem anno nagyon, aztán eljutottam odáig, hogy olyan mintha nem is én lettem volna, már semmi szerelem, semmi testi vágy, tényleg olyan mint bármelyik másik barát/barátnő.

Szóval emiatt a tapasztalat miatt talán eljutottam odáig, hogy egy szerelem sem örök, míg az én életem az én életem. Nem fogom úgy tölteni, hogy magyarázkodjak valakinek aki konkrétan megaláz engem, azzal, hogy nem bízik benne. És mégis akkor ő mennyire szerethet engem biztosan, ha azt gondolja megcsalom (soha nem csaltam meg senkit, még ha ki is hűlt a kapcsolat) És lehet túl egoista is vagyok...

De ne törődj velem. Ez csak én vagyok. Az én véleményem:)