Együtt maradni fiatalon azért mert nekem nekem zűrös az életem? Önzőség?

Barátnőmmel 8 éve vagyunk együtt, mindketten 16 évesek voltunk mikor összejöttünk. Egy év múlva hozzájuk kellett költöznöm, mert apám kirakott. Sokat köszönhetek neki is, a családjának is ez tény. 5 éve élünk albérletben Bp-n, dolgozunk, nekem igazából úgymond nincs rajta kívül senkim. Talán egy-két amolyan igazi barát. 1-2 éve érzem, hogy nem az igazi a kapcsolatunk. Próbálkozunk, én is tényleg megteszek érte mindent, de sokszor úgy érzem annyi a szerelemnek, inkább már csak barátok vagyunk. Úgy érzem ő is így van vele, de ő sem akar lépni. Nem tudom, hogy az emlékek, félelem a változástól vagy csak velem nem akar kiszúrni. Félek, hogy csak az utolsó.

Változhat, fellendülhet a kapcsolatunk, most csak egy mélyponton vagyunk vagy ennek ennyi, túl fiatalon kerültünk össze és jobb ha elengedem??