Fiatalon özvegyen maradni, kisgyermekkel.!?

Édesanyám három gyerekkel maradt özvegyen 26 évesen. Eleinte nehér volt neki, de mivel minket azért el kellett látnia, meg pénzt keresnie, ezért nem sok ideje volt arra, hogy azon törje a fejét, hogy hosszabb távon mi lesz vele meg velünk. Egy fizetésböl igen enhezen tudtunk megélni, sokszor alig volt mit enni is, de m´s választása nem volt, mint tovább dolgozni.

Négy év múlva újra férjhez ment egy munkatársához, akivel megszerették egymást és utána még 30 évig éltek együtt, amig a második férje is meghalt.

26 éves voltam,amikor rákban meghalt a férjem. Ott maradtam 3 kicsi gyerekkel. A legnagyobb 4 éves volt, a másik 2, a legkisebb 6 hetes. Szerencsére édesanyám velünk élt. Napközben ő volt a gyerekekkel,mert nekem dolgoznom kellett. Este pedig a gyerekekkel kellett törődnöm,így nem volt időm sokat töprengeni a gyászomon. Legfeljebb éjszaka sírhattam.

4 év múlva mentem újra férjhez egy kollégámhoz.

Párom barátja halt meg 40 évesen hirtelen. Felesége 32 éves volt, nagy fia 3 éves, kicsi 6 hónapos. Nagyon sok segítséget kapott a szülőktől, de iszonyat nehéz volt neki talpra állni, mert a srác vállalkozó volt, és elég sok adósság maradt utána.

Most 6 évvel később még nincs új párja, de van új élete a fiaival. Azt mondja, hogy boldog.

Szomszéd esetét tudom leírni!Volt 3gyerekük

Meghalt a férfi 30évesen balesetben, A nőnek fél év után pasija lett, és azóta van gyerekük is és most lesz 2 éve hogy meghalt!

A nő éli az életét!Szégyen az ilyen és elítélem őt!