Számít hogy a párotoknak milyen munkája van?

Ne legyen naplopó, otthonülős, lusta link alak. Ez a legfontosabb. EGy barátnőm férje nem dolgozik már jópár éve, előtte is uzsoráskodott, normális munkahelye sosem volt. Mostmár nem csinálja az uzsoráskodást sem(kisgyerekük van, már nem meri), de munkát se keres. Emelett még otthon se segít semmit, a porszívót se venné kézbe soha, annyira nem képes, hogy a tányérját a mosogatóba tegye miután evett, nemhogy elmossa. Na, ilyen alak tuti nem kéne:)

Meg azért persze nem lenne az igazi az sem ha kukás vagy utcaseprő lenne, de igazából nem sok fehér embert látunk ilyen munkát végezni:)

Szerencsére az én férjem irodában dolgozik, a városházán, a végzettségünk is egyforma, így a legjobb. De ha valami rosszabb munkája lenne, akkoris szeretném.

A ferjem nem egy klasszikus ertelemben vett tanult ember. Hangmernök szakmaja szerint. Erettsegi nuku. Anno nem kellett a szakmahoz az erettsegi, 8 altalanos es befejezett szakmunkas kepzö (autoszerelö)

Viszont nagyon is intelligens. 4 nyelven beszel es egy etterem föpincere es menedzsere mar 10 eve.

Mindennek utana nez ami erdekli. Legyen szo kulturarol, politikarol, technikarol mindegy. Ha valami kerdes merül fel benne akkor valaszt keres ra! Amit az etteremröl/felszolgalasrol/marketingröl tud, azt mind maga kereste/tanulta maga, mert erdekelte es a mai napig fejleszti magat!

Nem attol függ, hogy valaki vegzett-e egyetemet vagy sem, hanem a szemelyisegetöl.

Teljesen mindegy, hogy milyen temat hozunk fel 9 ev együtt eles utan a mai napig ugyanugy tudunk beszelgetni es kulturaltan vitatkozni mindenröl!

Volt olyan parom aki egyetemista volt, gazdasagi iranyban. Masrol nem is lehetett beszelgetni vele, annyira beszükült...

Bar vegeztem egyetemet, de soha nem dolgoztam a területen.

Az én párom néhány éve telephelyet őrzött, éjszakára járt dolgozni, és ahogy mondani szokta, még a cigicsikkeket meg a szemetet is vele szedették fel, mindezt fillérekért. Tavaly olyan munkahelyre került, ahol öltönyt kell viselnie, irodában dolgozik, külföldiekkel tárgyal, és nagyon szépen keres vele.

Tulajdonképpen az se érdekelne, ha még most is a csikkeket szedné, vagy ha a mekiben sütné a hamburgert. Szeretem, és ez nem attól függ, hogy mi a munkája.

Nekem nem számít. Nekem sincs diplomám,csak szakmám van,és mégcsak nem is abban dolgozok..úgyhogy ennyit erről.:D

A másik érdekes pikantériája a dolognak abban rjelik,amit az előttem szóló is írt,nem olyan világot élünk ahol bármiylen diploma vagy végzettség 100% biztosítás lenne ,hoyg az illető le is tud vele helyezkedni,vagy sok pénzt fog keresni.

Szóval,ugyanúgy,ahogy csikkszedésből is fel lehet mászni az irodába ( biztos vagyok benne,hogy a hozzászóló párja biztonsági prként sem volt kevésbé mávelt,intelligens vagy humoros mint öltönyben az irodában) ,uyganez visszafelé is baromi gyorsan és egyszerűen működik mikor sorra húzzák le a rolót a cégek és egyre több a munkanélküli.

A tisztességes munkát sosem kell szégyellni és aki ezzel nem ért egyet,az bekaphatja,ennyi a véleményem .

Az, hogy mit dolgozik nekem nem számít. Már nem biztosíték egy diploma, vagy szakma arra, hogy milyen állást kapsz. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy diplomával sepergeti az utcát, vagy különösebb képzettség nélkül kerül olyan helyre, ahol jól kereshet. Nincs összefüggés. A munkához való hozzáállás viszont fontos, nagyon is. Meg ha már párkapcsolatról van szó, akkor ugye még ezer más tulajdonság is, de most a munkáról van szó.

Az én férjem felnikkel és autószereléssel foglalkozik. Nem ez álmai munkája, de soha nem hallottam még nyavalyogni. Most ez van, ezt kell csinálnia, napi 10-11 órákat dolgoznak, kemény fizikai munka, sokszor hétvégén is. Nagyon tisztelem benne, hogy ehhez is úgy áll, hogy ha már csinálja, akkor a legjobban akarja csinálni és sikerül is neki. Minden második kuncsaft személy szerint vele akar szereltetni, őt keresik. Ha lehetősége lenne, abban a pillanatban otthagyná ezt a helyet, mert amúgy kizsigerelik őket és meg sem fizetik (mint sokan másokat sajnos), de amíg ez van, addig ezt csinálja és jól. Nem büdös a munka, nem próbálja ellógni és ez nekem sokat elmondott a jelleméről.

Szeretne továbbtanulni és lediplomázni, szóval vannak céljai.

Én nem ítélnék meg senkit az éppen aktuális munkája miatt (jó persze biztos vannak kivételek, mondjuk ha díler lenne, vagy "behajtó fiú", stb.).

Ami fontos:

- Szeresse csinálni, ne legyen egy idegroncs tőle.

- Az életmódunk összeegyeztethető legyen, tehát ne az legyen, hogy külön műszakba járunk dolgozni állandóan és alig látjuk egymást. Átmenetileg nyilván előfordul az ilyen, az más.

- Ne legyen törvénytelen a munkája.

A többi nem érdekel, elég lazán gondolkodom ilyen és hasonló témákban.

Egy jogász,egy szakács és egy bölcsész pasi után tudtam hogy én csak műszaki beállítottságű férfival kezdek.Legyen az akár autószerelő vagy mérnök,mindegy.Én is műszaki beállítottságú vagyok,nőként mérnök.

Párom dettó.Imádom hogy nem néz hülyén ha valamit magyarázok,imádom hogy tud újat mondani. Nem öltönyben mászkáló mérnök,ha olyan a feladat,akkr ő is olajosan koszosan ér haza (időnként én is).

Vele tervezem leélni az életem. (de ha valamiért nem igy lenne,akkorse kezdenék nem valamilyen műszaki végzettséget igénylő szakmájú emberrel)