Számít hogy a párotoknak milyen munkája van?

Nem számít. Az én férjemnek 8 általános a végzettsége. Nekem főiskolám van. Engem baromira nem érdekel csak ne legyen link és imádja a családját!

Jártam régebben orvostanhallgatóval, az isten mentsen meg tőlük! Én jobban vonzódom az egyszerű (nem buta) dolgos emberekhez, mint az idióta menedzsertípusú öltönyösökhöz!

Abból a szempontból számít, hogy milyen a közérzete. Tehát fontos hogy szeresse amit csinál, mert ha ő boldog, akkor a helyes irányba forog a Föld :)

Sokkal jobb egy boldog szakmunkással együtt élni, mint egy boldogtalan öltönyössel. Volt részem mindkét helyzetben, ennek ellenére a mostani mindkettőtől távol áll. Nagyon ritka munkája van, de egy a lényeg: szereti csinálni, és egyedül ez az ami számít.

Hogy érted, hogy számít-e?

Nyilván nem mindegy. Az exem sokáig dolgozott váltott műszakban, ami eléggé megviselte a kapcsolatunk, szinte sosem volt egyszerre szabadnapunk, a hétvégék felét végigdolgozta, ha éjszakás volt, akkor nappal aludt, alig találkoztunk. Ráadásul egyhangú munkát végzett, ami az agyát nem tornáztatta, így idővel borzasztóan beszűkült. Emellett borzasztóan egyedül éreztem magam.

Dolgozott segédmunkásként is, azt szerettem. Igaz, hogy 12 órát ott is, de legalább a hétvégéi szabadok voltak, ráadásul pár hónapon belül nagyon szépen kigyúrta magát. Viszont cserébe keveset keresett, nagyon kellett spórolnunk.

Most a párom mérnök, irodában ül egész nap, ráadásul törzsidős a munkaideje, de még azt se veszik komolyan, így jól alakítható a munkaideje az életünkhöz. Ami nagyon jó, mert például most rendszeresen járok orvoshoz, mert lehet hogy nem lehet gyerekem. Ez a különféle kezelések mellékhatásain felül még lelkileg is nagyon megterhelő, és sokat számít, hogy ott van velem. Viszont egy kötöttebb munkakörben, ahol a munkaidő kőbe van vésve, nem tehetné meg.

No meg persze anyagilag is jó, ha nem keresne ennyit, akkor már talán fel is adtam volna, hogy gyerekem legyen, mert az én fizetésemből egy esetleges lombikot finanszírozni képtelenség.

Szellemileg is jobb az ilyen munka, van ideje és lehetősége például szünetekben átfutni a híreket, vagy utánanézni bárminek, ami érdekli, így tájékozott, jó beszélgetőpartner, mindig van témánk.

Mindent összevetve amíg tisztességes munkát végez valaki, nem kizáró ok a munkája egy esetleges kapcsolatban, de el kell ismerni, hogy egy jobban megfizetett, jobb szellemi és fizikai munkakörülmények között dolgozó emberrel könnyebb tartalmas kapcsolatot kialakítani. Ahol nem az az esti program, hogy hullafáradtan bedőlünk az ágyba és alszunk.

Én azt fontosnak tartom, hogy legyen meg az alapműveltsége, tudjon helyesen írni és legyen tájékozott. Ezen felül, hogy legyenek céljai és tegyen is értük.

Ismertem mérnökhallgatót, aki a fizikán kívül semmit nem tudott a világról és nagyon unalmas egyén volt.

Ismertem bölcsészt is, aki meg rohadt művelt volt, de az életben aztán semmire se való.

Dolgozzon, dolgozzon és dolgozzon az álmain, legyen az sportoló, vállalkozó vagy művész, tök mindegy, csak ne legyen naplopó, meg buta.

Én jártam régebb olyannal, hogy nem volt érettségije. Viszont volt mázlija és jó dumája. (szerencsére vége lett, nem a végzettség miatt).

Én úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy nem számít a végzettség, de azért legyen művelt és udvarias. Nem mondom azt, hogy a diploma minden esetben párosul műveltséggel, mert biztos, hogy nem, de azért szerintem fontos.

"Jártam régebben orvostanhallgatóval, az isten mentsen meg tőlük! " Nem tudom mi bajod velük :) az én párom pl. orvostanhallgató és abszolút nem mondanád meg róla. Egyáltalán nem beképzelt, nem sznob, viszont udvarias, művelt, humoros és imád engem.

Szerintem ugyanúgy van link orvostanhallgató, mint link utcaseprő és fordítva. Nem a szakma a fontos, hanem a személyiség.

22-L