Századunkat a szingliségben és a teljes érzelemnélküliségben éljük meg. Ez miért válhatott divatossá?

Nem divat kérdése, csak már megengedett. Régen (100-200 éve) szinte még kötelező volt a házasság, vagy kötelezően ajánlott. Kigúnyolták, csúfolták aki nem ment férjhez. Most olvasom a Tiszántúli Emanuelle c. könyvet, abban szépen levezetik.

Azelőtt meg még inkább. Ritka volt a szerelmi házasság. Nőként szinte az volt az egyetlen lehetőség, hogy "jó partihoz", eltartóhoz menjen hozzá, aki nem ritkán 10-15 évvel idősebb volt nála.

Én nem olvastam végig mindent, sajnos nincs rá időm. Beleolvasgattam. A karrierista férfi sem jobb a karrierista nőnél. Milyen apa az olyan? Akkor minek apa? A túl karrierista emberek NE vállaljanak gyereket EGYIK nemből sem. Karriert pedig segítő-társsal egy hölgy is építhet, úgy, hogy gyermeke is lesz, és a párja is. Közös erővel, összefogással.

A régi korról ne nyilatkozzon, aki nem élt ott. Nagyanyám sokat mesélt róla, neki szerencséje volt, megszerették egymást a majd 10 évvel idősebb nagypapámmal, aki rendes ember volt. De a többség csak azt leste 18 évesen, hogy eltartót találjon, ne a szülők nyakán éljen (holott rengeteget dolgoztak a lányok, mezőn is, de a földet, házat javarészt a fiúra akarták a szülők hagyni).

Nagymama egyik húga nagyon rosszul járt, egy földbirtokoshoz adták, aki ivott, dirigált neki, mindent vele csináltatott, később még féltékenykedett is, bezárta a házba, nem engedte a saját testvéreivel szóbaállni. Szerelem? Ritka volt, mint a fehér holló.

Persze, hogy ketyeg a biológiai óra. Mindkét nemnek van. De ez nem jelent vagy/vagy-ot, akkor ha a másik tényleg szeret, támogat, (az én szüleim ilyenek voltak, édesapám rengeteg időt töltött vele, máig köszönöm, én legalább ismerem őt és ő is engem... nem úgy, mint sok családban, ahol apa soha nincs otthon. Mindkét szülőmmel közel egyenlő időt töltöttem).

Egyébként olyan szempontból még mindig nagyon nehéz nőnek lenni, hogy ha a biztos egzisztencia, szakmai sikeresség kiépítésére törekszik és "semmit" nem vár e téren a férfitől, hanem saját alapjaira akar gyereket vállalni- akkor feminista, karrierista.

Ha mielőbb családalapításra törekszik, biztos egzisztenciával rendelkező "férjet" keres, akkor anyagias, élősködő.

Erre nem kérek választ. Elégszer láttam már.

A kulcsszavaknál mintha a szingliből kimaradt volna néhány betű.:D

Amúgy fingom sincs miért lett divatos.Isten a tanúm rá,hogy nem az én hibám.

A kérdésen látszik, hogy agymosott. Egyszerűen az állítás hülyeség, de mindenhol ezt fújják, a sok hülye meg elhiszi és terjeszti.

Az emberek régen se voltak se szebbek, se jobbak, csak másként voltak hülyék. Ha az ember beleveti magát némi komolyabb irodalmi és/vagy társadalomtudományi mű elolvasásába, akkor erre magától is rájön.

Nem vagyok se szingli, se érzelemmentes, mégse szeretnék egy korábbi korban élni.

talán manapság az emberek rosszul választanak párt, nem tesznek eleget a kapcsolatba...vagy sok szex és New York ( én is szeretem ezt a sorozatot.

vagy ha véget ér egy kapcsolat, macerás ismerkedni, újat kialakítani, ezért sokan lesznek szinglik hosszabb ideig.

illetve karrierista személyiségek.

én szeretem a munkám, de nem hanyagolnám el miatta a férjem. azért dolgozom mert az itthon töltött időért a férjemmel nem adnak fizetést:) a férjem is azért dolgozik mert muszáj...

szívesebben vagyunk együtt kettesben, illetve a barátainkkal, családdal...

26/N