Könyörögnél neki, hogy jöjjön vissza? Élvezi, hogy a barátja élettársa sajnálja őt? Bírjam ki és ne hívjam fel? Meddig? Várjam meg, amíg ő jelentkezik?

Mostanában én is elengedtem, de aztán hívtam telefonon. Azelőtt nem engedtem ki az ajtón, bezártam és eldugtam a kulcsot és megnyugtattam.

Ő nem fogja kaparni az én küszöbömet. Attól sokkal büszkébb.

A problémák: az egyik gyermek nincs az ő nevén és felveszem az étkezési támogatást, mint egyedülálló. Meg, hogy neki nincs pénze (sokat fogyaszt az autó és sok a hitel, meg mindig elkapják a rendőrök, tönkremegy az autó), én fizessek mindent (én meg fizessem a telefont, a benzint, a rezsit és a gyerekeknek mindent). Mivel letagadom (egyedülállóként jelöltem be magam), így már nem tud bennem megbízni, stb... Szerintem féltékeny is vagy csak eljátssza.

Ezekért rendezi a jeleneteket.

Akkor ő még a jobbik eset volt, mert az én férjem valamiért csak azokat sorolja, amiket én rosszakat és ő jókat követett el. Arra nem is emlékszik, amit én jót és ő rosszakat tett.

Nincsen olyan, aki tudna segíteni. Azért van szükségem arra, hogy most is veletek beszélgessek.

Én NEM sajnálom magam. Sőt annyira nagyon nem szeretem magam, hogy nem is érdekel, hogy velem mi történik. Csak a gyerekekkel ne tenné ezt!!!

Pedig nem kamu!!!

Úgy van beadva a papírom, hogy megkapjam az étkezési támogatást.

Buta vagyok, ha sikerült elintéznem? Akkor jogosan haragszik a férjem?

4 gyerekből kettőért most mentem az oviba, a baba itthon van, vele foglalkozok és a fiam egyedül jön a suliból.

Csak ő a gyermekek édesapja.

Ő biztosan nem fogja visszakönyörögni magát, mert büszke és önimádó. A múltkor is már láttam, hogy belül sír, de még sem mondta volna azt, hogy jó legyen, hanem még neki állt feljebb..., hogy akkor sem.