Könyörögnél neki, hogy jöjjön vissza? Élvezi, hogy a barátja élettársa sajnálja őt? Bírjam ki és ne hívjam fel? Meddig? Várjam meg, amíg ő jelentkezik?

Egy barátnőmmel csinálta ezt a párja.

Aztán egy véletlenül elolvasott facebook beszélgetés rávilágított a dolgokra. Addig a barátnőm mindíg visszasírta. Meghunyászkodott. A problémák nem szűntek meg, csak a barátnőm tartotta inkább magában.

A facebook beszélgetés arról szólt, hogy a pasi kidumálta a haverjának, hogy barátnőm mennyire "hálás" ha visszajön.

Nem vitázik, stb. Amíg a barátnő smsezik, ő partizott, költötte a pénzét (alig éltek meg), nem kell a gyerekre vigyáznia, ha meg hazamegy, ki van nyalva a segge.

Aznap megint összevesztek, barátnőm pedig bőgve jelent meg nálunk, gyerekkel.

Miután letettük a gyerekeket, leültünk a konyhába martinizni. Végigsírta a sztorit nekem, én meg jól lecsesztem. Bocsi.

Hol van a tartásod BMEG!!! A te büszkeségeddel mi lesz?! A te lelki békéddel?? Ébresztő? Mi vagy te? Egy érett, felelősségteljes nő és anya, vagy egy Kibebacarintott lábtörlő????

Ezt látják a gyerekeid is! Ez a példa? "A nőbe ott lehet belerúgni, ahol gondoljuk" EZT AKAROD A GYEREKEIDNEK? A lányaid áldozatok a fiaid agresszorok legyenek? Ennél már az is jobb ha ütne! Az legalább látszik.

Ha magadra nem gondolsz, gondolj rájuk!

Kérdező, ez már nem kapcsolat, nincs mit siratnod. Ez csak a Te elmédben kapcsolat. Viszont van 4 gyerek, rájuk kell azelőtt gondolnod, hogy magadat siratod, meg a (már) nemlétező kapcsolatod, házasságod. Szolga vagy és cseléd, de legyél büszke, 4 gyermekes anyuka! Erre nyugodtan büszke lehetsz, hacsak nem úgy nőnek a gyerekeid, mint a dudva, mert nem érsz rá foglalkozni velük amiatt, hogy az ősbunkó férjed után koslatsz. Akkor süllyedj is el szégyenedben!

A másik, hogy miért nem veszed észre, hogy nem az a kérdés, miért jó ez neki, hanem az a kérdés, miért jó ez Neked? Mert Neked így is jó sajna, ha nem lenne az, nem nyugodnál bele, vettél volna már rég egy nagy levegőt és kib@sztad volna a francba az embert. Ha ennyire mazochista vagy, kezeltesd magad, mert igen, az egyik előző hozzászólónak igaza van, ha Te az is vagy, nem kell még a gyerekeidből is azt csinálni.

És arról tényleg egy büdös szót sem írsz, a gyerekek ezt hogy élik meg, csak arról nyafogsz, Te hogy éled meg. Tudod egyáltalán, mi van a kis lelkükben ezzel kapcsolatban? Vagy nagyon el vagy foglalva magaddal?

civa megint fején találta a szöget. Ezek a gyerekek szerintem csak nőnek ,mint a gomba az erdőben, a kérdező meg a férjével van elfoglalva, illetve saját magával. Unatkoznak, unalmas a házasságuk és evvel dobják fel. A férj is elégedett, mert extra figyelmet kap és a női is elégedett, mert valamivel elfoglalja magát.

Azt már nem tudom, hogy a gyerekek mennyire elégedettek...

Én biztos nem mennék bele a kis játékába. Ha el akar menni, menjen, de ne cincálja a család, a gyerekek idegeit tovább. Ha meg méltóztatik hazajönni, gondolom mindenki álljon vigyázba, és legyen hálás, hogy végre az ő fényességében tündökölhet. F*szt! A következő alkalommal, amikor kivitorlázik az ajtón, hajítanám utána a cuccait is, aztán megengedném neki TALÁN, hogy ő kaparja az én küszöbömet. De csak talán.

Azért érdekelne, mik azok a mondvacsinált problémák, amiért ezeket a jeleneteket rendezi.

Tartást és önbecsülést nem a "jó ég" ad, hanem te saját magadnak. Ajánlom, hogy olvasd el Csernustól a Nő című könyvet.

Szedd össze magadat, mert van 4 gyereked, akiknek van esélyük még normális életre, ha változtatsz. Ha ilyen szerencsétlen maradsz, akkor készülj fel, hogy a gyerekeid ugyanilyen sorsra fognak jutni, mint te. Ugye ezt nem akarod?

Két hónapig tepert a pasi, aztán újra megpróbálták.

Fél évig ment, aztán "apuka" megint elindult.

Barátnőm beadta a gyermekelhelyezésit, összeszedte magát nálam, és azóta boldogan él az új párjával, aki szereti, megbecsüli. apuka kéthetente elviszi a gyerkőcöt (most lesz három éves), néha bepróbálkozik, hogy ugye milyen jó volt mikor... de semmi esélye.