Szerelem vagy a karrier fontosabb szerintetek?

Na a megélhetés nekem is. Mégpedig az, hogy az én kezemben legyen. Egy jó, biztos munka, amivel rendesen keresek, nem vagyok kiszolgáltatva senkinek. Az élet kiszámíthatatlan. Ma is volt egy kérdés, hogy a fiatal csaj a pasijához költözött, a férfi lakásába, aki azóta csalja, elszedi a pénzét, de nem tud lelépni, mert nincs semmije és senkije. Gyerekekkel bennragadni egy ilyenben rémálom lenne!

Tehát, legyenek meg a biztos alapok. Társadalmi karrier nélkül megvagyok.

Ja ha mégis: valami olyat választanék, ahol nem egy báb leszek (mint a politikusok többsége) vagy egy robot, akinek muszáj engedelmeskednie az adott rendszer ideológiájának (sok tudós, stb). Sőt, nem is szemét csaló (bankárok).

Mondjuk alkotnék, írnék, hasonló. Rugalmas. A magam ura lennék. Vagy vennék földeket, ilyesmi.

Ha pedig a "szerelmem" ezt is irigyelné, vagy rossz szemmel nézni, nem tudna velem együtt örülni a közös(!) sikernek... akkor az az ember nem is a szerelmem. :)

Akkor, mivel én is úgy látom, hogy itt keveredik a jó munka és a karrier fogalma, akkor így írom: nagyon örülnék egy olyan, igazán jó, ha lehet nyugis munkának, amivel biztosíthatom a saját és a családom megélhetését, igényeit.

Viszont nem célom minél előnyösebb pozíció, minél nagyobb szakmai elismertség stb. főleg ha ez a magánéletem rovására megy.

Ha választani kellene valamiért, hogy minél nagyobb karriert fussak be és a férjem közt, nem lenne kérdés, hogy a férjemet választanám. Tehát toronymagasan a szerelem győz nálam.

Aha, aztán ha a kiadód úgy dönt, hogy nem ad ki, akkor aztán nagyon szabad vagy xD

Karrierista alatt sem csak azt lehet érteni, aki minnél magasabb pozicót akar. Engem sem érdekelnek a poziciók. Viszont soha senkiért nem adnám fel azt amit szeretek csinálni és a munkámat. Vagy mondjuk ha például kapnék egy munkát, akkor nem lenne kérdés, hogy azt választanám, és nem a párkapcsolatot.

"Viszont soha senkiért nem adnám fel azt amit szeretek csinálni és a munkámat"

Én sem adnám fel. Akkor sem, ha nem fizet a kiadó. :D Erre írtam, hogy aki ezt várná tőlem, az valószínűleg nem is szeret igazán (és nem ismer:D).

Viszont úgy már más kérdés, hogy ha a szerelmem élete forog kockán, otthagynám-e a tegyük fel jól fizető melómat?

Mint a huzat, gondolkozás nélkül!

Nekem nem csak a megélhetés a fontos, de a pozíciók sem érdekelnek. Egy jó munka kellene, amit élvezek csinálni.

Ha valami nagyobb változás esne be, mondjuk egy jó lehetőségért jó messzire kéne költöznöm vagy bármi hasonló, akkor igyekeznék valami kompromisszumos megoldást találni, hogy a kecske is jóllakjon de a káposzta is megmaradjon. Nekem ez is, az is fontos.

Szerintem az az optimális, ha mindkettő fontos valamilyen szinten. Én például a szeretteimért is dolgozom. Örülök, ha örülnek a sikereimnek, az az ő sikerük is. :)

Nélkülük kevesebbet érne az egész.

Mondhatjuk, hogy a munka, karrier csak eszköz.

Ám ha úgy közelítjük meg, hogy a tanulmányaink, munkánk kicsit(nagyon?) mi magunk vagyunk... amit élvezünk, szeretünk csinálni, érdekel bennünket: akkor, aki minket szeret, velünk együtt szereti ezt is.

Ez is egy jó megoldás. Fiatalabb vagyok nálad, de én most vagyok a "cégalapítás" küszöbén, mégpedig úgy, hogy ha jól sikerül (most még rengeteg meló!) utána itthonról tudjam vezetni az egészet, nagyjából, rugalmas munkamegosztással. Persze, ebben a kiszámíthatatlan világban hatalmas bukta is lehet az egész.

Ezért próbálok egyszerre több lábon állni.