Szerelem vagy a karrier fontosabb szerintetek?

Mindkettő fontos, de olyan is van, hogy egyik se hátráltatja a másikat.

Ha túlzottan karrierista, mindegy milyen nemű, akkor viszont elhanyagolhatja a szerelmét. Több hetes utazásokat értem ez alatt, vagy éjszaka benn marad dolgozni, nincs elég ideje, stb. Viszont ez csak bizonyos munkáknál áll fenn.

Konkretizáld a kérdésed: hogy érted?

Úgy is lehet érteni, hogy mit választanál? Egy jó munkát, messze, vagy azt, hogy a szerelmeddel maradsz és megelégszel egy átlagos melóval?

Nem vagyok karrierista, fontosabb számomra a kreativitás, az alkotás öröme, a szeretteim. De a megélhetésem, tanulmányaimat senkiért nem adnám fel. Az nekem túl kiszolgáltatott helyzet lenne, aki ezt várja, nem is szeret igazán. Tehát nem hagynék ott egyetemet senkiért, megoldanánk másképp, rugalmasan.

Karrierista férfit SOHA nem választanék. Nem valók apának. Elég példát láttam arra, hogy annyi, mintha nem is lenne. Néha leül a gyerekkel, mintha ő lenne az atyaúristen, szépen kiosztja, mit szabad, mit nem, de nem is ismeri azt a gyereket. A tulajdonának tekinti, egynek a vagyontárgyai közül. Mondjuk a családjuk általában azt csinál tőlük, amit akar, öregen pedig megkeseredetté válnak, elidegenednek, nincsenek emberi kapcsolataik.

Karrier. Az embereknek különböző mértékű a társas életre való igénye. Nekem olyan kicsi, hogy már a barátok is bőven sok néha, szóval engem a karrier sokkal jobban érdekel.

Azért meg tudom érteni, ha valakinek a szerelem fontosabb (bár elképzelni nem, hogy miért), viszont sosem szabad feláldozni magát az embernek senki miatt és ezt a hibát mindig elkövetik aztán meg jönnek ide sírni.

Karrier. Nekem az előzővel ellenben magas szociális igényeim vannak, de 7 milliárd ember van a földön, viszont nincs 7 milliárd a számlámon.

Emberek mindig lesznek, de enni muszáj. Kapcsolatok is ugyanúgy jönnek-mennek, nincs nagy esélye az embernek arra, hogy elsőre megtalálja az "igazit", már, ha létezik olyan..

Itt a karriert sokan a megélhetéssel keverik. De meg tudom érteni őket is.

Én is boldog vagyok egyedül, gyakorlatilag nincs mit feláldoznom az oltáron (van kapcsolatom, nem erre írom).

Soha nem voltam az a lángolóan szerelmes típus, akinek komoly dilemmát okozna, hogy valakiért felégesse az addigi útjait.