Hallgassak a megérzéseimre/érzéseimre, vagy ne lássak rémeket?

A páromról lenne szó. (30F) 8 hónapja vagyunk együtt. Eddig minden ok volt, nagyon szerettem őt és ő is engem. Nem volt bennem egy csepp kétely sem, maximálisan megbíztam benne. De egy hónapja elkezdtem bizalmatlan lenni vele szemben. Ennek az az oka, hogy eléggé lecsökkentek a szexuális együttléteink az eddigiekhez képest. Nem tudom, de rossz megérzéseim támadtak. Vagy lehet hogy csak rémeket látok? Szerintem teljesen normális, hogy ilyenkor elsőre a megcsalásra gondol az ember. (Meg volt egy exem, aki szintén akkor kezdett el hanyagolni, mikor félrelépett.... Utólag minden kiderül...) Azt hozzá kell tennem, hogy sokat dolgozik, és a maradék kevéske szabadidejében mindig együtt vagyunk és minden percet kihasználunk, tehát ugy gondolom nem nagyon lenne alkalma félrelépni. Persze-persze, ha valaki félre akar lépni, úgyis megoldja titokban.....Mikor megismerkedtünk sokat bújtunk össze, leginkább ő kezdeményezett. Most meg van hogy 2 nap alatt egyszer sem, vagy ha igen, azt is én "provokálom ki". Ha én nem lépnék, lehet már nem is lenne igénye az összebújásra?? Emiatt érzem, hogy valami nincsen rendben. Leültem már vele beszélgetni, azt mondta, az ég világon semmi gond nincs, ugyanúgy szeret, mint addig. De nekem valami azt súgja, nem érezném azt h gáz van, ha nem lenne gáz. És leülhetek vele akár 50x is, ha füllent, vagy nem vallja be, vagy nem akarja elmondani az igazat, akkor is ugyanazt fogja mondani, hogy semmi baj, szeret engem. Tudom, hogy sok a gondja, tartozásai, hitelei vannak. Lehet hogy csak az idegesség miatt hanyagol engem? Lehet hogy tényleg nincs probléma velünk, csak legyek megértőbb és türelmesebb? Valami tanács, vélemény? (Bocsánat ha nem lett értelmes, de kicsit ideges vagyok). Nagyon szeretem őt, nem akarom elhagyni. 28N