Ha voltál már "szünetben", akkor kerestétek a párotokat közben, vagy minden kapcsolattartás megszűnt?

Minden helyzetben segít a helyes reakció meghatározásában az, hogy neked egy önálló, öndeterminált férfi képét kell mutatnod (légy is az, de kezdetnek a modellezés is segít).

Ha hív, nem ugrasz. Talán fel sem veszed a telefont, másnap hívod fel. Hív hogy menj? Jó, meglátod, valamikor biztos belefér. Majd még hívod. Nem kérsz engedélyt, nem igazodsz mindenáron. Nyitott vagy az igazodásra, de nem 101%-ig készséges.

Le van savazva az agyad érzelmileg, és ezt a savat gyorsan el kell távolítanod, különben elveszíted őt, és talán egy évig is eltart, mire talpra állsz. :)

De ugye jól értettem, hogy te vagy a fiú? Most az előző válaszoló elbizonytalanított, de szerintem ő értette félre (kihagytál egy vesszőt a válaszban).

Nem lesz hátrányod, ezért kérdeztem, hogy melyik vagy a pár két fele közül, mert nem mindegy hogy fiú vagy lány, mást kell tenni.

A lány a férfihoz vonzódik, a férfi pedig a kontroll, az erő, az (ön)uralom. Ha azt látja, hogy te milyen jól megvagy nélküle, az esetleg döntő többségében (semmi sem általános érvényű, maximum nagyon jellemző) nem azt okozza, hogy legyint, hogy na jól van nélkülem, hanem azt hogy te jó ég, nincsen megzuhanva attól, hogy szétmentünk! A fiú, aki áll a viharban, mint egy tölgyfa, az Vonzó a lány számára. Ha lazán veszed a dolgot, akkor azzal "állsz a viharban mint egy kőszikla". Ezt kell felépítened magadban. Különben biztosan elveszíted. Így nagy valószínűséggel visszahódítod.

Persze ha megállapodtatok, hogy közben nem kavartok mással, akkor ezt tartsd be, illetve húzd ki a nagy felszabadultságból. Bocsánat, erre nem tértem ki. Tehát ne rúgd fel a megállapodást, mert az meg gerinctelen persze.

Hát, nem semmi őrlődésben vagy.. :)

Szerintem ne keresd (természetesen így a csajozás kilőve), csak légy laza, mintha neked nem okozna nehézséget a helyzet. Tudom, nehéz, ott van a sav az agyadon, úgymond.

Ha valamilyen cuccra szükséged volna az ottani cuccaid közül, akkor keresheted emiatt. Hogy mikor lenne otthon, hogy felugorj érte. Tegyük fel, szükséged van valamire. Ekkor nyilván ne játszd meg magad, kivéve hogy légy laza, nyugodt, derűs, természetes. Ne sóvárogj. Rámosolyoghatsz, sőt akár jöhet a szájrapuszi is mondjuk a búcsúzásnál, de a lényeg, hogy közben NE sóvárgást érezzen belőled, meg hiányt, meg jaj de rossz így, hanem könnyedséget. Ne húzd ki azt a puszit, érezze hogy jól vagy te így is. Kérdezheted, hogy hogy van, mi a helyzet, elég volt-e a szünet neki, aztán rövid és derűs búcsúpuszi, majd elmész.

NE nézz vissza rá, SEMMIKÉPPEN, maximum az utolsó pillanatban mielőtt eltűnsz egy lépcsőfordulóban, és akkor is derűsen. Semmi sóvárgás! :)