A nők többségét jellemzi, hogy a kemény de bunkó pasikhoz vonzódnak, még ha önző is az ilyen férfi. Te miként látod ezt?

Amint azt tegnap is írtam, lehet, hogy van, aki "unalmasnak" tűnik, mert "jófiú", de talán alaposabban meg kellene őt ismerni, és kiderülne, hogy ez nem feltétlenül így van. Csakhogy ez munkával jár, és erre a lányok többsége sem hajlandó. Másrészt meg lehet, hogy sokak számára vonzó egy "rosszfiú", de amikor családalapításra kerül sor, akkor nem hinném, hogy rájuk lehetne számítani. Általában nem a csendesebb, megbízható fiúk azok, akik felcsinálják a csajt, aztán lelépnek, vagy akik szemét módon bánnak a nőkkel. (És jellemző módon ezek után sír a lányok többsége, hányszor, de hányszor hallottam-olvastam már olyat, hogy valaki annak ellenére imádta a pasiját, hogy az szemét volt vele.) Ja, hogy ez unalmas, meg ki kell élni magunkat, és ez nem megy egy "jófiú" mellett. Aztán ha meg ez a rosszfiú jól ki...ott a csajjal, akkor sír-rí, és egyoldalúan csak a pasit hibáztatja, holott azért a párkapcsolatosdihoz még mindig ketten kellenek, és amint az itt is kiderült, mindig a nők választanak, csak éppen nem mindig dicsekednek ezzel.

A másik, amit még hozzátennék a témához: az elfogadás. Nekünk, pasiknak a szemünkre vetik, hogy miért nem az átlagos lányokat keressük, miért nem vesszük észre azt, aki csendes stb. Nos: a lányok hány %-a keresi az "átlagos" pasit, a csendesebbet? Mi fogadjuk el azt, hogy egy lány kövér, hisztis, gyereke van egy olyan pasitól, aki lelépett, vagy épp meg se tud mukkanni, és huszonévesen arra is képtelen, hogy önállóan életcélokat találjon, de ha egy pasi csendesebb, gátlásosabb stb., akkor az olyan "férfiatlan" és "unalmas", hogy azt nem lehet elfogadni. (Az pedig már csak a kérdés egy része, hogy pl. egy ilyen gátlásosabb fiú hogyan szocializálódjon, ha a női társaság eleve kirekeszti őt, hogyan legyen olyan, mint a "normális", bátor fickók, ha egyszer se férfimintát nem kapott, se a nők nem tekintik partnernek.) Egyébként szerintem abban is probléma van, hogy a nők többsége még arra sem szakít időt, hogy egyáltalán beszélgessen a fiúkkal, pedig egy-egy beszélgetés nem kötelez semmire, de még egy randi sem.

Hogy őszinte legyek, szerintem a nők többségében is rengeteg hiba van. Nem tartom magam jó pasinak, nyilván nem vagyok tökéletes, de ne akarja már senki megmagyarázni nekem, hogy mindig csak én vagyok a hibás, és mindig mindent én rontok el.

Lehet, hogy sarkítottan látom a dolgokat, de szerintem pl. a mai huszonéves korosztályban kétféle lány létezik. Az egyik a felszínes, aki csakis a jópasikat keresi, a helyeseket, gazdagokat stb., aztán majd 30 fölött keményen kiég, és ráfanyalodik az átlagosabb fiúkra, mert sürgeti az idő a családalapításnál, és rájön, hogy egy "unalmasabb" fiú sokszor még mindig jobb támasz. Kevesebb a másik típusba tartozó lány, de közöttük meg sok a frigid/aszexuális, akiknek huszonévesen se volt még senkijük, rengeteg fiú haverjuk van, de ennyi. Na és az ilyennel mit lehet kezdeni, ha senkit nem enged közel magához? Ki képes feltörni a páncélt? Én hiába fogadnék el egy gátlásosabb, zárkózottabb, problémákkal küzdő lányt is, ha ő nem akarja. Kettőn áll a vásár, és én úgy látom, a fiatal felnőtt nők alkotta társadalom két részre szakadt: vannak, akik felszínesek, és vannak, akiknek senki sem kell, így huszonévesen is megmaradnak a maguk nyomorult kis világában, miközben a csodában reménykednek.

Bocs a sok szövegért, de ez most így kijött belőlem.

Igen, az apamintának nyilván szerepe van, de nem csak a csonka családban felnövő fiúk "károsodhatnak". Apám a mai napig gyáva és szorongásos alkat, cseppet sem az a tökös ember, amilyennek egy igazi férfinak lennie kellene. Sajnos én is ezt örököltem, illetve ezt a mintát is láttam, megspékelve egy depressziószerű betegséggel, így kész is lett a recept a "sikertelenségre" (gyerekkortól kezdve zárkózottság, szorongás, önbizalomhiány, képtelen voltam normálisan szocializálódni, a felnőttek nem figyeltek rám, egy idő után pedig elkezdtem gyűlölni magam, hogy milyen béna, ronda és undorító vagyok). Innen, a "mélységből" kellett elindulnom, egyedül, mert aki segíthetett volna, még az is szinte csak hátráltatott.

Elismerem, hogy a lányok jogosan vágynak egy határozott, "férfias" férfira, de mi van azokkal a fiúkkal, akik nem vagy rosszul szocializálódtak, emiatt bekerültek egy ördögi körbe? Ők honnan tanuljanak férfiasságot? Hogyan szocializálódjanak, honnan legyen önbizalmuk, ha végtelen számú elutasítás (és csak elutasítás) jut ki nekik? Az ilyeneket általában rövid úton lepattintják, még arra sem adva meg az esélyt, hogy fejlődhessenek, vagy hogy egyáltalán beszélgethessenek, és valami pozitív élményük is legyen. Talán kicsit több toleranciára és tűrőképességre lenne szükség a lányok nagy részétől is. Lehet, hogy nem jön be az a szerencsétlen pasi, lehet, hogy szánalmas lesz, és úgyse fogtok vele kapcsolatot kialakítani, de higgyétek el, neki is ugyanúgy szüksége van az önbizalma erősítéséhez a pozitív visszajelzésekre, mint nektek, lányok. Ha mást nem is tesztek, legalább annyit tegyetek meg, hogy elbeszélgettek az illetővel, és nem hajtjátok el rögtön. Nektek semmibe sem kerül, neki meg legalább lesz egy kis sikerélménye, és ez sokat segíthet abban, hogy kicsit továbblépjen a férfivá válás útján, még ha valószínűleg soha nem lesz az az "igazi" macsó férfi.

63, as átérzem, jól tudom, milyen ilyen belső tulajdonságokkal élni, pedig külsőleg nem volna rá okom...

A lényeg, a nők lesssszarják nagyívben. Mind önző gecc, és csak annyi érdekli őket, hogy ők jól érezzék magukat, megkapjanak mindent amit egy pasastól elvárható. Se idejük, se energiájuk, türelmük, hangulatuk nincs arra,hogy a te dajkáid legyenek. Hisz mindek, mi érdeke fűzödik hozzád? Semmi.... Lásd,hogy a világon semmi nincs ingyen. Neked sose lesz ingyen nőd, ahogy senkinek sem. Vagy megdolgozól érte alapon vagy olyan jó,hogy kielégíted az igényszintjét, és elszórakozik rajtad, veled, vagy fizetsz érte, és prostihoz jársz.

De csak jóindulatból, hálából, emberségességből ,sajnálatból sose lesz nőd, erre ne is várj, mert a világ nem ilyen.