Szerintetek megerdemel meg egy eselyt?

akkor találkozgatott és feküdt le a másik csajjal, amikor nem jártatok, mi a probléma?

Valószínűleg bizonyítani akarta magának, hogy attól, hogy szétmentetek, még igenis vonzó, értékes ember mások számára és nem akart az önsajnálkozás mocsarában vergődni.

Nincs miért bocsánatot kérnie/nincs miért megbocsátani.

Nyilván ha valaki szakít, azt nem azért teszi, mert csak téged szeret, és másra rá se bír nézni.

Vagy netán ha te szakítasz valakivel, utána fél évig senkire rá se nézel, és epekedve vágysz az után, akit kidobtál?

Bocsi, lehet, hogy ez így fájó dolog, de irreálisak az elvárásaid.

Előző vagyok.

Ha ő szakított és ő kezdeményezte a kapcsolat felmelegítését, akkor pedig lehetséges, hogy kis kalandra vágyott, csak nem akarta bevállalni, hogy megcsal. Így elvégre nem mondhatod, hogy megcsalt.

Ahogy érzem a válaszodból, megvan a saját véleményed, akkor miért számít, hogy mi (akik nem ismerjük a konkrét helyzetet, a körülményeket, a történetben szereplő személyeket, stb) mit mondjunk?

Jobb kapcsolatokban a problémákat nem szakítással oldják meg.

Te meg kicsit naiv vagy. Egy szakítás pont attól szakítás, hogy onnantól már semmi közöd hozzá, hogy mit csinál.

Másrészt aki tényleg szeret, az nem szakít, nem fut el a problémák elől, hanem igyekszik megoldani azt. (Ha meg feloldhatatlan a probléma, akkor meg hiába jönnétek újra össze, nem változna semmi... így végülis szintén nincs értelme számonkérni rajta semmit.)

De, lehetséges, hogy eljön megint. De gondolj arra, hogy most sem gerinctelen módon megcsalt a hátad mögött, hanem legalább volt annyi tartás benne, hogy előtte szakítson. (ez mezei pirospont szerintem).

Ha meg nem a harmadik fél miatt szakított, a kalandért, hanem tényleg kereste az önigazolást, hogy "oké, ebben a kapcsolatban sokat veszekedtünk és nem is biztos, hogy alkalmas vagyok egy kapcsolatra, de mégsem vagyok én sz.r ember, és nézzük csak, tényleg van, aki lát bennem értéket?", akkor az még kevésbé rossz szerintem.

És azt is vedd figyelembe, hogy a másik helyzet nem volt neki jó, tehát még mindig jobb Veled a veszekedések ellenére is, mint mással. Remélhetőleg emlékezni fog erre is. De nem szabad ettől rettegni, aki fél, az csak félig él.

Mindenesetre szerintem ne arra építs, amit mi mondunk, elvégre - ahogy írtam is, nem ismerünk minden momentumot, szereplőt, körülményeket, stb., így nyilván kevésbé látjuk át a helyzetet.

Szerintem beszéljetek egy nagyot, térjetek ki a miértekre (miért szakított? a kaland miatt? miért feküdtek le? ne add a szájába a válaszokat ("csak önigazolást kerestél a nőben, vagy eleve miatta szakítottál velem?"), hanem hagyd, hogy ő fejtse ki. Ezek után a történteket mérlegelve tudni/érezni fogod, mi a helyes.

A félelmekről meg már leírtam, mit gondolok.