Szakítás után hogyan lehet a közelgő ünnepeket elviselni?

Sziasztok!

Szakítottam a párommal (8éves kapcsolat),ezt a döntést azért kellett meghoznom,mert már nagyon elviselhetetlen volt a napi együtt lét. Úgy éreztem,hogy már nem szeret eléggé,sok olyan dolgot tett vagy pontosabban nem tett olyat,hogy azt érezzem, hogy igazán szeretne. Nem rég békültünk ki, és hát Én úgy gondolom ilyenkor azt kellene egymás felé éreztetni, hogy jobbat akarunk tenni, és megakarunk felelni egymásnak, és még jobban tenni olyan dolgokat, hogy azt érezzük,hogy fontos mindkettőnknek a kapcsolatunk. De ez eléggé egy oldalu volt, Én voltam aki figyelmesebb, türelmesebb, változobb voltam mint Ő, és újra elő jöttek a régi problémák, vagyis a párom, és az anyukája. Mindig meg kellene értenem,hogy sokat kell az anyukájával lenni,mert egyedül él,és ezért nagyon sok idejét az anyukájával is tölti. Amikor együtt éltünk és összevesztünk nem nagy dolgon,amin más párok szerintem legfeljebb vitáznak egy kicsit, és kész, a párom ezt mindig úgy oldotta meg,hogy haza szaladt az anyukájához, a kedvesem most 38éves. Előttem még sosem él komolyan senkivel,de velem se azt hiszem ha 2-3 hetente valami pici vita miatt inkább anyukájához megy haza. Nem is értem,hogyan tudtam ennyiszer ezt elnézni? ha jobba bele gondolok. Persze tudom, hogy mert ugye mellette azért voltak olyan pozitív tulajdonságai, amik nekem nagyon szimpik voltak, nagyon szorgalmas és igyekvő, de ezek tudom csak fizikai jó tulajdonságok, viszont a lelkemet meg hanyagolta. Talán azért is húztam mellette ennyi időt le,mert azért mindig tett olyat is ami nagyon aranyos volt, és szeretni való, Én meg hamar megbocsájtó. Tegnap megint nagyon megbántott, és volt már egy jó párszor ilyen,nagyon durván megtud bántani, és nem érdekli.Ma reggel még kedvesen beszélt velem telefonon, de azt elfelejtette,hogy létezem ,mert az anyukájával kellett lennie:-(és ilyenkor majd hív. Ez szokott lenni.

A békülésünk óta még nem is költözött vissza, hanem anyukájával van lakik,amikor reggel fel kell, fel hív,de már az is olyan, hogy abból is voltak viták,mert nekem az esik rosszul,hogy ha már így van,hogy még nem költözött vissza akkor legalább reggel hívjon amikor felébredt szerintem, legalábbis Én biztos gondolnák a páromra és nem azért hívnám mert kell, hanem mert szeretném hívni,és hiányzik vagy ilyesmi.Nagyon sokszor volt már összeveszés és szakítás, és szinte mindig Ő rendezte úgy, és egyszer mondta is,hogy edig minden kapcsolatából Ő lépett ki, nem Ő vele szakítottak, hanem mindig Ő szakított. Velem is ezt csinálta egy darabig mindig elment szakított aztán jött kibékülni, vagy sajnos Én is kezdeményeztem, és akkor kibékültünk.De ebből elegem lett, ma Én szakítottam vele,és nem akarok tőle többet semmit,elég volt már ebből az egész lelketlen viselkedéséből, az lesz a legjobb ha nem találkozunk többet. Remélem sikerül új életet kezdenem valahogy, bár most még fáj ez a dolog, sok mindenért, az első karácsony és szilveszter nélküle, még akkor is ha jobb ez így, hogy vége. Mert sokat szoktam készülődni az ünnepekre, szeretek sütni,főzni ajándékot adni:-), a párommal lenni,és az most elmarad. Van egy nagy lányom Ő nem közös gyerekünk, aki vele lesz egy picit aztán Ő is elmegy majd a barátjával. Nem is tudom félek egy picit ettől az egyedülléttől. Azt hiszem nagyon. Szerintetek nagyon nehéz lesz??