Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A feleségem elhanyagol engem és a gyereket is az utóbbi időben, tanácsot szeretnék kérni, hogy mit tegyek, hogy rendbe jöjjenek a dolgok?
Az a helyzet, hogy 4 éve házasodtunk össze 1 év járás után, ennek ellenére éreztük, hogy ez nagyon nagy szerelem, 3 éve született egy lányunk is. Szülei elejétől ellenezték, szerintük nem vagyok a lányukhoz való, mindegy, elköltöztünk jó messzire tőlük és minden oké volt, boldogan éltünk. A gyereket nem terveztük de aztán úgy gondoltuk, hogy ez egy jel, hogy nekünk most kell az életünkbe. Ő egy tanult okos lány, én meg hát 16 éves koromtól a saját utamat járom és mivel egy szar családi háttérből menekültem a bizonytalanságba, elég más az út, amit bejártunk, de ez sokkal inkább összehozott minket, legalábbis nekem tényleg ő a legfontosabb a világon. Az utóbbi időben egyre inkább felfelé ível a karrierje és törekszik, hogy elérje az álmait, azt hittem eddig, hogy ez közös ügy, de mostanában úgy érzem, hogy én, meg a gyerek nem férünk bele vagy tehernek tart minket. Jelenleg alkalmi munkákból élek, mert nem találok normálisat, a lányom bölcsiben van, de mikor nem, akkor többnyire én vagyok vele. A feleségem gyakran többet van távol 2 nap alatt, mint én egész héten, mert mindig van valami, amiért hívják, amiért találkoznia kell valakivel, valami dolog, ami nem várhat. Megértő vagyok alapból, sokáig én is azon voltam, hogy neki jó legyen, de baromi sokat veszekszünk mostanában, legtöbbször f.szságokként kezdődik, hogy valamit már megint elszúrtam, aztán bedurvul és a fejemhez vág olyanokat, amiknek nem kéne beleférniük egy kapcsolatba. Ha megmondom, hogy jó lenne, ha nem menne hétvégén dolgozni, akkor nekem vágja, hogy egy lúzer vagyok vagy durvábbakat és elhúz a fenébe, mondván idegesítem és megfullad az itthoni légkörtől. Most nem ez történt, de itt hagyott minket hétvégére és lement a szüleihez, hogy kiszellőztesse a fejét.
Nem kezdek el mártírkodni, de én úgy érzem sokat tettem ebbe a kapcsolatba, sosem flörtöltem mással, felhagytam a régi életvitelemmel miatta, mi csak egymásnak vagyunk elég régóta, most már nyilván a gyerekért is és megjártunk a pokoltól a mennyig mindent, túl erős a kapcsolatunk ahhoz, hogy ennyire szarjon a fejemre. Nem hat az, hogy valamivel is próbálom kimutatni, hogy milyen jó nekem ez a család, mert ennek ellenére is egyre inkább elhanyagol. Valahogy rendbe akarom hozni a dolgokat mert vele akarom leélni az életemet. Nem tudom, hogy hogyan cselekedjek hogy pozitív irányba alakuljon az életünk, ezért kérek itt tanácsot.
Ne mondd neki, hogy hétvégén ne menjen dolgozni. Lehet, hogy nincs más választása (nem ő dönti el, h akar e menni vagy nem) és ez olyan kellemetlen tud lenni. Főleg hogy tudja, a gyereketek jó kezekben van nálad. Ami nekem fura inkább, hogy hétvégén lement egyedül a szüleihez, és ott hagyta a 3 éves kislányát???? Ezt (mint anyuka) nehezen értem meg... Én alig várom, hogy munka után hazaessek és megölelgethessem az enyémet.
Nálunk is az van, hogy én keresek többet, többet is dolgozom, és néha a férjem szól miatta, de én egyértelműen azért dolgozom, mert csak így tudunk jól megélni.. mint a szülés előtt, akkor még sokkal jobban kerestem, a férjem alig hoz haza havi 100 ezret, abból is 30 a hitelre megy el.. szóval lehet nálatok is ilyesmi lehet a háttérben.
Sajnos, nagyon ismerős a helyzet. Amikor minálunk idáig fajultak a dolgok (más okokból kifolyólag, de az mindegy), már menthetetlen volt a kapcsolat.
Az egyik kétségbe van esve, és próbálná helyrehozni (te), a másikat meg fojtogatja az otthoni légkör és menekülne (feleséged).
Én azt mondom, próbáld rávenni, hogy üljetek le és higgadtan beszéljétek meg, hogy kinek mi a valódi problémája. Amennyiben hajlandó rá, menjetek el párterápiára, mert szerintem ti kettesben ezt már nem tudjátok megoldani.
Párterápia párterápia PÁRTERÁPIA!!!!!
Sürgősen!!!!
Lehet, hogy nem fog tetszeni a válaszom, de pontosan leírtad, hogy milyen általában egy karrierista nő.
Te már nem vagy elég jó neki és teljesen menthetetlennek látom a kapcsolatotokat.
Nagyon nagy a valószínűsége, hogy a szerelmet is már régóta máshol keresi...
Te meg egy tipikus papucs vagy, aki azt gondolja, hogy nincsen több nő rajta kívül.
Én egy utolsó beszélgetést még megpróbálnék vele, és ha nem változtat, akkor lapátra tenném.
Majd jön egy rendesebb, aki megbecsül téged!
Fel a fejjel!
Utolsó válaszolóval nem értek egyet.
Azt el tudom képzelni, hogy ahogy feljebb kerül a ranglétrán, más színben látja maga körül a dolgokat, lehet ez neki is új, és nem tudja pikpakk lerendezni magában... ezért feszült, amit éreztet a kérdezővel, én mégis várnék egy ideig. Ha úgy érzed, elég erős a kapcsolatottok, akkor idővel ez rendeződni fog, viszont lehet úgy dönt, hogy tovább lép. Lehet, annyira nem nyilvánvaló, de sztem nincs könnyű helyzetben ő sem.
Párterápia hülyeség sztem.
MOndjuk, annyit lehetne neki mondani, hogy ez neked nagyon rosszul esik, és nagyon gáz, de adsz neki időt, hogy rendezze magában a dolgokat, érjen meg benne mit szeretne, hogyan gondolja a dolgokat a későbbiekben.
Nem kell rendbe hoznod semmit, mert nem rontottál el semmit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!