Ráerőszakoltam magamat a páromra. Túlreagáltam?

Párommal elég sz*rban van a kapcsolatunk már hónapok óta, az utóbbi egy hétben konkrétan már ki is lett mondva, hogy jobb lenne, ha vége lenne. Két hete együtt sem töltöttünk huzamosabb időt, csak néhány pillanatra találkoztunk.

Én akarom és mindennél jobban szeretem őt, de nem érzem, hogy ezzel ő is így lenne. Ha szakítani akarok, akkor rögtön jön az érzelmi áradat, akár zsarolás, ígérgetések, én meg egyszerűen képtelen vagyok a sarkamra állni.

Úgy volt, a hétvégét végre együtt töltjük és felhasználjuk arra, hogy végre kicsit kettesben rendezhessük a gondolatainkat. Ebből először a pénteket csalta le, mondván, dolgoznia kell, majd csak este jön. Tegnap közölte, hogy szombat éjszakára is elmegy dolgozni, kell neki a pénz. Ám legyen, megpróbálom feldolgozni...

Ma este miután tisztára nyaltam a lakást és bevásároltam a szeretett kajáiból írt egy sms-t, hogy a főnök közölte, hogy holnap is dolgoznia kellene, ő pedig elvállalta (nem lett volna kötelező, ahogy a szombat éjszaka sem). Ergo a hétvégénkből nem lesz semmi.

Én totálisan kiborultam és rámjött a hiszti. Közöltem, hogy rendben, totálisan lesz*rom, zuhanyozzon szépen le és induljon el hozzám, max majd 5-kor kel, nem 7-kor, magasról teszek rá. Ellenkezett és nem akarta, de gyakorlatilag ráerőszakoltam, szóval elvileg már ide tart...

Rosszul érzem magamat, egyrészt mert minden ígérete ellenére továbbra is tojik rám, másrészt mert egy hétvégét adtunk egymásnak, amit csak egymásra szánunk és arra is abszolút nem kötelező fusi munkákat szervez keresztbe. Úgy érzem hülyét csinál belőlem! Most pedig eljön úgy, hogy abszolút nem is akart... Szerinte nem vagyok elég megértő.

Tehát túlreagálom? Hogyan kéne a tudomására hoznom, hogy szeretném, ha ő is úgy gondolkodna mint és, ha csak két órát tudunk ma már "értelmesen" együtt tölteni, akkor annyit, de én totálisan összetörnék, ha még ezt sem lenne képes megtenni értem. Most annyit ért szerintem az egészből, hogy egy házisárkány vagyok és kierőszakoltam, hogy eljöjjön. A miértek mintha nem jutnának el az agyáig.