Biztos nyugodt élet vagy őrült, vad jövő?

Két és fél éve vagyok egy kapcsolatban. A fiú maga a megtestesített jóság. Nem olyan rég találkoztam valakivel, aki első pillanattól érdekes volt nekem. Az egyénisége megteremti azt a kommunikációt amelyre már rég vágytam. A barátom egy kissé szerényem egyéniség, mellette én vagyok a domináns, de viszont nagyon szeret. Sajnos ő inkább a stagnálós típus míg én rettenetesen törtető fajta vagyok. (Mindig a maximumot hozom ki míg neki elég a kevés. Az eszem pontosan tudja mit kell tennem. Maradjak a jó férfivel és próbáljam megtanulni tőle a kevés szeretetét és ne legyek ilyen törekvő, de akkor miért vonz a másik minden mozdulata? A gondolattól is beleborzongok mennyire őrült életet élhetnék mellette, ami maximálisan kifejezne engem. Kérdés adva van.