Biztonságos családi élet, vagy örült évek óta tartó szerelem?

én nem adnám fel a családomat 1 őrült szerelemért sem. örülnék, h egyáltalán eljutok oda, h van, aki szeret, és vannak tőle gyerekeim...eddig sajnos nem sikerült, nem vok olyan szerencsés, h az ölembe pottyanjon 1 ilyen férfi.

az sem számítana, ha már nem lennék szerelmes a férjembe, csak szeretet éreznék iránt, ha tudnám, h mindig mellettem marad...elvégre házasságkötésnél sírig tartó hűséget fogad az ember...

Nem voltam ilyen helyzetben, de számomra a család a minden. Ennek ellenére tudom, hogy sokszor a család nem engedi, hogy önmagad legyél és olyan életet élj, ami boldoggá tenne.

Választanod kell, sérülés nélkül úgysem lehet megúszni. Te érzed mi a kisebbik rossz.

Minél hamarabb döntesz, annál hamarabb tiszta lesz a helyzet mindenkinek és onnan már lehet tovább építkezni.

A káosz, a bizonytalanság viszont a legroncsolóbb dolog tud lenni.

Hát én az ilyen válaszokon akik inkább a biztonságos családot választanák, mindig meglepődök, de oké, nekem mindegy.

Én csak olyan emberrel bírnék együtt lenni akibe minimum szerelmes vagyok, mert amúgy egyébként mindenki csak teher. Tehát a barátok, ismerősök, rokonok is, úgy értem hogy elvagyok velük ha néha-néha találkozni kell, de hogy egy olyan emberrel éljek együtt akit nem szeretek... Lakótársként, esetleg, de nem a feleségeként.... (mondjuk tegyük hozzá, én úgy képzelem el ha lesz kapcsolatom az mindenképp átmeneti lesz, tehát egyáltalán nem gondolkodom az általános járás-esküvő-család-együtt megöregedés dologban.. De ha megpróbálom más szemszögből nézni, akkor sem értem miért jó valaki olyannal élni akit már nem szeretünk)

Megkérdezhetem akik inkább a biztonságot választanák, azok miért? Anyagi okokból, vagy muszáj a gyereknek apa, vagy miért?