Nektek mit mond az hogy szerelem? Mit éreztek? Bármit megtennétek a párotokért? Ki a fontosabb a barátaid vagy a szerelmed? Ha megkéne fogalmazni a szerelmet, vagy amit érzel mit mondanál?

Nekem a szerelem egy olyan érzés, amikor tudom hogy rosszat csinál, és fáj, de neki jobban fáj. Egy olyan érzés, amikor velem vmi jó történik, akarom hogy ő is érezze, de ha velem vmi rossz, ne vegye el a vele töltött időt. Nekem a szerelem az egyetlen jó dolog ami velem történt az életben. A legönzetlenebb, de mégsem önfeláldozó, sosem elfogyó vmi. Mert igazából nem lehet leírni...

Nekem a szerelmem a legjobb barátom, mintha a saját jó énje egy testbe költözött volna. A legnagyobb példakép, akiről mégis tudom hogy ember, és hibázik. Az, akire az életem is rábíznám, és mindenem odaadnám. Az, akire ránézek a jövőm, a biztonságot, és a világ legszexibb fiúját látom. Akivel a legtöbb pillanat boldog, és spontán, nem tökéletes, és mégis csak nevetünk magunkon. Aki olyan mint egy szülő, hogy mersz önmagad lenni, olyan mint egy testvér, hogy mindenben megosztozol, és olyan mint egy jó barát, nem csak dicsér, ha kell szid, de a javad akarja, önzetlenül. Olyan, akire ránézek, egyszerűen letudnám teperni, annyira kívánom. Olyan, akinek szívesen teszek meg bármi nagy kérést. Olyan, akivel befejezzük egymás mondatait. Olyan, aki ha megbánt, a legnagyobb fájdalmat váltja ki, de a béküléskor csak erősebb lesz a kapcsolat közöttünk.

Én azt érzem, miatta élek, szó szerint, és bármit megtennék neki/érte, és tudom ez kölcsönös. Vele kelek, vele fekszek, mindig a fejemben jár. És néha nem is húzza le a cipőjét, és sajna piszkos lesz a fantáziám:P

Röviden...ennyi.

18/L Első kapcsolat, 3 éve tart

Bármit. A szerelmem a fontosabb (a családnál nem, vagy csak néhány esetben!).

Mit, és hogy lehet megfogalmazni? Érzed, hogy égsz belülről, kb. a bőröd alatt. Máshogy nem igazán lehet megfogalmazni. :)

És még..

Imádom ahogy jár, eszik, alszik, a haját, a szemét, a legutolsó szőrszálat is a karján, imádom a szobáját, a gondolkodását, az érzéseit, imádom ahogy hülyéskedik, ahogy másokhoz viszonyul, imádom azt ahogy mélyül a kapcsolat mi előtte 3 lépéssel jártunk...mindent megéltünk már, és kitartottunk, és ki is fogunk, tudjuk véget érhet minden, de teszünk mindig ellene.

Imádom hogy erkölcsös, és mégis életvidám, imádom ahogy megtanított élni, hogy megmutatta ki is vagyok valójában. Imádom hogy előtte semmi sem cink, és minden érdekli, és hogy a kis manója vagyok, és mellette biztonságban érzem magam. Imádom amikor focimeccs után koszosan, büdin megölelném, de ő nem hagyja, én mégis megölelem, imádom amikor összebújunk, és érzem az illatát, imádom minden más szemében idegesítő szokását, imádom a különbségeink....

Imádom mikor mondok vmi butaságot, és csak elmosolyodik, és megölel, és nem lehülyéz, és imádok vele verekedni, nem haragszik ha megharapom, de ő mégis vigyázóan fog le, imádom hogy hagyja hogy kibontakozzak...stb..stb..stb...

Életem értelme... Mindent imádok rajt, mindent amihez köze volt. Egyértelműen a szerelmem fontosabb, de nekem a szerelmem az a barátom is. Ő a tökéletesség, az élő csoda. Az a pár ökörség amit nem szeretek benn lényegtelen. "Haza talál" mellette a lelkem. Biztonságban vagyok mellette.

21/N

Ha olyan a partner, akkor igen, fontosabb mindenkinél. Még a családtagoknál is, mert a családtag nem fogja a kezed a nehézségekben és le se sz.rja, hogy mi van veled, egyedül a viskódban.

Ha meg boldog vagy, még fel is kötne a családod.

Ha rossz a partner, akkor semmit sem érdemel. Ha jó, akkor mindent.