Mit tennétek, hogyan fogadnátok, ha mondjuk kiderülne, hogy soha nem lehet barátotok/barátnőtök?

Nem tudom... 14 éves koromban (ahogy elballagtam) kerültem először szembe az éjszakai élettel, persze felügyelet mellet eleinte. Csináltam sokmindent, volt nem egy alkalom amikor olyan csajoknál aludtam akikről másnapos fejjel azt sem tudtam kicsoda, és mit keresek ott ill. hol. Rengeteg fesztiválon megfordultam, igazából tudok élni, csak az a baj amikor találkozok egy lehetőséggel, és pl. egy előzetes párbeszéd után meginvitálom egy italra, vagy hogy együnk egyet valahol, akkor minden esetben jön az, amit írtam. Most 35 vagyok. Sokáig egyetemista csajokkal kéjelegtem (persze nem ingyen) de beleuntam mert egy idő után semmi újat nem adott, a gépies "párzásokon" kívül. Belefáradtam, mert soha nem d**ni, hanem szeret***ni vágytam volna. És most vagyok 35. Kezdenek halványulni az illúziók, kezdem egyre inkább azt érezni hogy két igazság van mindössze, a könyököm, és a bankszámlám. Mégis mit nem próbáltam még ki?

Akkor mit kellene tennem? Mégis hol lehet kötetlenül ismerkedni ha nem egy olyan helyen ami mindkettőnk szempontjából semleges?

Én is erre gondoltam, bár korábban már itt is voltak próbálkozásaim, igaz, szedett-vedett fényképekkel, és sikertelenül. Most viszont egy profi fotósra bíztam a dolgot, igaz, kért is érte nem keveset, de így legalább -úgy érzem- megtettem mindent ilyen téren, amit csak lehetett.

Kedves utolsó félreérted! Dehogy vagyok én jómódú. Nyilván egyedülállóként többet megengedhetek magamnak, de ez inkább szól arról hogy a lehetőségeimhez képes próbálok kiaknázni minden lehetőséget (mint mondtam igyekszem kizárni a "hibalehetőségeket") mint hogy esetleg a fogam fehérjét akarjam villogtatni. Vagy másképp fogalmazva, sokszor átgondolva ott tartok, hogy ahhoz képest hogy éjszakai bárokban, jazzkocsmákban gondolkodok azon hogy mit szúrtam esetleg el, könnyeket csalna a szemembe, ha ezt a pénzt tárgyilagos formában a fiamra/lányomra költhetném: Inkább lennék szegény egy boldog kapcsolatban, mint "tehetősebb" magányosan... Utálom a pénzt, és az életet is, mert eddig csak azt az oldalát ismertem meg ahol minden erről szól: önzés, képmutatás.. És közben folyik a nyálam ha az utcán egymásba gabalyodott szerelmes párt látok. Lassan azt sem tudom mi az a szerelem, max. József Attila szemén keresztül.