Ti hisztek abban, hogy valahol var titeket az igazi?

Kérdező (15 vagyok): én csak azt írtam, ha a benne résztvevőknek elfogadható. :)

Nem pedig, hogy neked, mindenkinek el "kell" fogadnia.

És helyzetenként változó lehet.

Főleg férfiak gyakran kiegyeznek vele, jó nők esetében.

Mondjuk mindig eszembe jut az öreg milliomos példája, akivel közlik: "ez a nő magát a pénzéért szereti, meg fogja csalni!"

(Persze, szerintem minden vén, pénzes krapek tisztában van vele, aki cicababákat tart ki- vagy csak áltatják magukat?)

Mire a fickó: "tudja barátom, inkább egy jó üzletben 10%-al..." :)

Én bőven több vagyok, mint 15 éves- és csak szemléltetni akartam, hogy az emberek sokszínűek. :)

Túl romantikus típus sosem voltam. De igazad van. Van, aki a komoly kapcsolatra érik meg (nekem arra kellett). Van aki meg fordítva: ahogy egyre idősebb lesz, úgy olvadnak le a "cukormázas mesék" a személyiségéről.

Aztán valahol betájolódunk, a kettő között (jó esetben). ;D

Én a romantikusabb férfiak közé tartozok, de úgy gondolom, hogy "az igazi" alapvetően nem létezik, ezt inkább a férjet kereső nők szokták csak állítani, hogy van ilyen.

Ismerőseim meg nem annyira romantikusak, mint én, ők se hisznek benne. Aki ismeri az ember jellemét, gyarlóságait, és a válási statisztikákat, és olvasott realista irodalmat, pl. Balzacot vagy Móricz Zsigmondot, az tudja, hogy nincs nagy Ő.

Sajnos a legtöbb házasságot is csak a közös gyerek meg a pénz tartja össze.(különköltözésre hiányzik nekik a pénz)

Utolsó, egyetértek.

"Én a romantikusabb férfiak közé tartozok, de úgy gondolom, hogy "az igazi" alapvetően nem létezik, ezt inkább a férjet kereső nők szokták csak állítani, hogy van ilyen."

Akkor talán összefügg, hogy én sosem "kerestem" különösebben férjet. :)