Ti hogy vélekedtek erről?

Hát lehet...Csak ha ez az út vezet a jobb házassághoz, mert utána ébred rá a megcsaló fél, hogy bizony ezt nem kellett volna, mostantól teszek a kapcsolatunkért...Nos szerintem az már rég rossz.

De ez is egy meglátás. Köszönöm a véleményed.

Annyit egyébként ez én véleményemhez hozzátennék (és kérlek ne ítéljetek el, mert ez egyéni meglátás, nem kell, hogy mindenki így gondolja): Ha van is gyerek, én inkább a válás mellett döntenék, mert annak nincs értelme, hogy gyűlöljük egymást, nem tudunk egymáshoz hozzáérni se és a gyerek meg csak ezt látja (sose tudtam megjátszani magam, egy gyerkőc előtt se menne) és szerintem szenvedne tőle.

Sokan úgy tartják, hogy a válást sínylik meg a gyerekek, de attól még az anya/apa foglalkozhat ugyanúgy a gyerekével, nem kell ezért másnak lennie vele. Szerintem ez a gyerekeknek is sokkal jobb, ha nincs az az agyszétrobbantó feszültség nap, mint nap. Mert ha elválnak a felek, attól még lehet kiegyensúlyozott, egészséges gyerek, majd később felnőtt.

Egyik válaszolónak, aki azt írta másik se lenne különleges, csak egy kis ideig: Így van! Nekem, anyukám mindig azt mondta, hogy egy másik se nyújthat többet, maximum csak egy-két alkalomig, aztán már vele se olyan jó.

Egyetértek veled! :-) Neked is köszönöm a meglátásaid.

Én jobban jártam, hogy 1,5 éves koromba az igazi apukámmal szakított anyum. Bár nem voltak összeházasodva, de ott voltam már én. Apum (bár nehéz így hívni, mert kábé sose láttam...) szerencsejáték-függő volt, sokszor öntött a garatra, elvette anyum pénzét, stb. És nem bánta meg, és én is egy egészséges lelkű fiatal felnőtté cseperedtem. Szóval élő példa vagyok rá, hogy a válás/szakítás, ha két embernek már nem megy együtt a legjobb megoldás.