Lenne lelkiismeret furdalásod ha úgy lépnél félre hogy a barátod igazából nem is törődik veled?

Bár engem többször átvágott az ex (tettlegesség nem volt, csak hazudott elég nagyokat), mégsem mentem félre. Én nem akartam olyan szemétláda mint ő, nem vagyok olyan típus. No és ha valakivel összejövök a háta mögött akkor és netán komolyabbat is szeretnék a másikkal a jövőben, hogy venné ki magát? Elve bizalmatlansággal indulna, mert azt gondolhatná teljes joggal: lehet, hogy velem is eljátssza majd ezt.

Mi értelme van ezzel azzal összejönni néha, mert a párod nem törődik veled? Azután sem fog jobban! Ha megtudja meg pláne nem lesz abból már semmi se. Hülye emberi természet a szarhoz ragaszkodni.

Lenne. Volt barátommal egész egyszerűen nem volt szexuális életünk, folyton elutasított, végül már közeledni is meguntam. Szárazon, csak a fizikai oldalról nézve a tényeket, érthető lett volna, ha félrelépek valakivel. Lehet, hogy lett is volna aki felment. Mégsem tettem meg, pedig volt rá alkalom, nem is egyszer. A hűség egy döntés és én így döntöttem.

Ha mégis történt volna valami, akár csak egy csók elcsattant volna, mert annyira elborul az agyam, akkor másnap már egyedülállóként ébredtem volna. És bizony lett volna lelkiismeret furdalásom még így is, sőt, azzal együtt is, hogy az ex barátom nem volt ilyen szigorú magához és volt egy futó kalandja mellettem. Ezzel együtt sem felette, sem feletted nem török pálcát, mert úgy vélem, mindenki csak saját maga fölött ítélkezzen, mindenkinek saját magával kell elszámolnia.